A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Közművelődés - Korek József: A „Kelták Észak-Magyarországon” c. kiállítás megnyitására

a jövőbe is beleágyazva a matyó ember és közössége állna előtérbe. A matyó asszonyok „gótikus" megjelenésű viseletükből kiöltöztek, felbomlott a hadszervezet. A matyó legény hazaérkezve ősszel a Tisza-menti legeltetésről nem kérdezi az anyját, hogy „édes anyám kit vettem el?" A szokások, a gesztusok, a viselet, az építkezés a múlté, de a matyó ember mégis megmaradt, s új életformát alakít ki magának. Ennek a történeti útnak a nyomonkövetése, a matyó társadalom átformálódása lehetne a monográfia egyik célkitűzése. Bemutatva azt, hogy a matyó közösség mint jutott el a múltból a jelenbe, a különböző történeti szituációkban a gyermekkorból a felnőttkorba, a bölcsőtől a koporsóig. A miskolci Herman Ottó Múzeum ma már olyan kitűnő és országos szintű tudományos műhely, hogy a monográfiát be tudná építeni a magyar néprajztudomány falába. Az a gyermeki életforma, amit ez a kiállítás bemutat a múlt század második felében szintén új volt, s összevetve a mai sajátságokkal, láthatjuk, hogy az új, mint küzd a régivel, az életképes az életképtelennel, a történelem a jelennel. De már minden újban benne van a jövő is. A jövő, az elkövetkező azonban sohasem létezhet a múlt nélkül, amelyben szintén fel kell ismernünk az előrehaladás csíráit. A matyó gyermekek életébe a szülők beleágyazták saját előrehaladási törekvéseiket is, amelyekbe a külső organizáló tényezők, s a társadalom belső feszültségei, hol lassabban, hol gyorsabban beleavatkoztak és a hagyományokat új útra terelték. Különösen érzékelhetjük ezt akkor, ha az itt kiállított képekre, tárgyakra és a mai Mezőkövesdre pillantunk. örülök, hogy mindezeket a Herman Ottó Múzeum falai között elmondhattam, s kívánom, hogy munkatársai publikációkban, könyvekben, kiállításokban tovább kristályosítsák tudományos és népművelő tevékenységüket. GUNDA BÉLA A „Kelták Észak-Magyarországon" c. kiállítás megnyitására Kissé távoli időkre való nézelődésre hívta meg önöket a Herman Ottó Múzeum, amikor újabb kutatási eredményei alapján, a „Kelták Észak-Magyarországon" címmel kiállítást rendezett. A több mint 2500 éves kultúrát hordozó népre való visszatekintés látszatra távolinak tűnik, de az az örökség, amit az emberiség kultúrájában maguk után hagytak, ma is itt él közöttünk. Az indoeurópai népcsaládból régen kiszakadt törzsszövetségben élő népet a görög források után keltának mondjuk, a latin klasszikusok gallnak nevezik, s mindenki a Caesar ellen hősiesen küzdő haldokló Gallust asszociálja e név hallatára. Történik ez az i. e. első században, amikor Róma rabszolgapiacán egy kelta harcos ára egy korsó bor. A közel 500 évig virágzó civilizáció a mai Nagy-Britanniától Kisázsiáig terjed, mígnem nyelvüket elvesztve, más népekbe felszívódva, de el nem tűnve a történelem színpadáról, naponként találkozunk a hagyatékukkal. Észak-Írország lakossága ma is kelta nyelvű, és kelta nyelvet beszélő szigetek találhatók Walesben, Skóciában, a Hebridákon és Bretagne-ban. Sokkal