A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Közművelődés - Korek József: A „Kelták Észak-Magyarországon” c. kiállítás megnyitására

jobban él közöttünk szellemi és kulturális örökségük, mint azt gondolnánk. Biztos, hogy ha a magyar hősmondák regőseinek kelta megfelelőjét, a fűiket említem, kevesen gondolnak a keltákra, de ha kiejtem a „bárd" szót, mindenkinek eszébe jut Arany balladája a walesi bárdokról. Petőfi, Arany nyomán megjelenik képzeletünkben a rettenthetetlen mondai hős, Ossian. Amikor valakire azt mondják, hogy nem éppen Gral lovag, már kevesebben gondolnak arra, hogy az angolszász elnyomás elől Bretagne-ba menekülő walesiek Franciaországban kivirágoztatják a lovagi kultúrát, és ez része az Artus király kerékasztal lovagjai mondai ciklusnak. Ezek az elemek tűnnek fel Wagner Richárd operáiban, legyen az a Tristan és Isolda, vagy a Parsifal, akinek megadatott az a szerencse, hogy származása és lovagi erényei miatt eljuthatott Gral kastélyába, s része lehetett a csodaedénytől származó terülj asztalkának, és feleségül vehette Konduramur királynőt. A lovagi erények, a bátorság, a nők és árvák gyámolítása, a nyíltszívűség, a szókimondás, a középkori misztikában hozzánőtt hittel párosulva, a mindenkori lovag példamutató magatartásává válik, amelynek hatása Arany Toldijában is oly szépen tükröződik. Mi maradt meg e nagy örökségből hazánk területén, mely az i. e. IV. sz.-tól kezdődően Pannónia római meghódításáig, ill. az Alföld területére betörő szarmata és germán törzsek megjelenéséig része a La-Téne civilizációnak. Észak-Magyarország területén is törzsszövetségben élő különböző kelta törzsek élnek mindaddig, míg az ideérkező idegen népekbe fel nem szívódnak. A férfisírokban megmaradt harcosok kardjaiban, lándzsáiban, pajzsköldökökben pontos mását látjuk Gavain fegyvereinek, amellyel legyőzte a zöld lovagot, elvette tőle a selyemszalagot, amelyet a mellére csavart. A görög Strabón, Polibios, .Julius Caesar, Amianus leírása nyomán a kelták magas termetűek voltak, hajuk szőke, s hogy a faji szépségideált még jobban megközelítsék, hajukat meszes vízben mosták, tarkójukra simították, s ettől az olyan dús és vastag lett, mint a lovak sörénye. A női sírok egy része gazdag ékszerekben, a nyakperecek, a kék üvegkarperecek, színes gyöngyök, vérzománcos övek nemcsak Ginerva királynő mesés ékszereinek sápadt visszfényei, hanem az előkelő lovagok mindennapos használati viselete is. Ezt a gazdagságot a köznépnek, a rabszolgáknak kellett megtermelniük, fonással, szövéssel, amit a szegény sírokban talált orsók mutatnak, ill. verejtékes vasszerszámokkal végzett munkával, hogy meglegyen Anfontasnak, a halkirálynak és 400 tagból álló lovagi asztaltársaságának a fényűző pompa viseletben és ételben. A kelták voltak azok, akik meghonosították a legdemokratikusabb fémnek, a vasnak a tömegtermelését, formákban és minőségben kiemelkedőt produkáltak. A görbe vadászkések, a finom vonalú lándzsák szakítószilárdsága meghaladja a mai acélét, s az ún. „kék vasuk", olyan maradandó, hogy nem fogja a rozsda. A nemes anyag, a funkcióhoz legalkalmasabb forma egyes szerszámokban szinte a máig is él, gondolok itt a juhnyíró ollóra, mert ha összekeverjük a kelták és a dél-borsodi juhászok ollóit, csak az tudja kiválasztani, hogy melyik az övé, akinek a szerszám a kezére áll. Nem a kelták találták fel a pénzt, mindennapi életünk egyik igen fontos kellékét, de ők honosították meg Európát átszelő kereskedelmük révén az első pénzgazdálkodást hazánk területén. Különböző mintákra vertek pénzt, utánozva II. Fülöp és Nagy Sándor makedón pénzeit, vagy a római köztársaság pénzverését, s az biztos, hogy sokat vertek, de kevesen gondolnak arra, hogy a Nagy Lajos arany forintján szereplő Bohemia felirat, ami a cseh tartományt jelenti, a kelta boi törzstől kapja nevét. A keltákkal vonul be az