A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Fejős Zoltán: Amerikás Rádi Gábor históriája

Az amerikás népköltészet zömét a népdalok, panaszdalok, kisebb hánya­dát néhány sztereotipizált élmény történet alkotja. Az idegen környezet hatása először az amerikai magyar népdalokban tükröződött. Ezek a dalok legtöbb­ször a bujdosók, katonadalok, vándornóták rokonai, hangvételüket leginkább az új környezet negatív hatásait tükröző panaszdalok jellemzik. A bevándor­lókat kezdetben egyedül a hazai hagyományos kultúra megőrzése, továbbélése fogta át, és ebben a folyamatban a daloknak, nótáknak fontos szerep jutott. Kultúrájuk volt tehát az a tényező, amely az idegen környezetben magyarnak tartotta meg őket, így az átalakuló életformájukat is leggyorsabban a népda­lok tükrözték. A hagyományos népdal többé-kevésbé kifejezte az idegenbe szakadt parasztok munkássá válását, urbanizációját/' Az amerikás népkölté­szetnek tehát az az ága, amelyet a bevándorlók maguk alakítottak ki és ter­jesztettek, fontos dokumentumai a korabeli kivándorlók életének is. Ezekre a népköltészeti termékekre az volt a jellemző, hogy a kivándorlók kultúrájá­val együtt változtak, továbbélésük szoros kapcsolatban volt a hagyományos folklór jelenségek iránti igények alakulásával. Ebben az összefüggésben tehát a kivándorlók kultúrájának akkulturációs változásaiban érvényre jutó általá­nos törvényszerűségek szabták meg a népköltészeti elemek életét. Ügy érez­zük, ezeket a fontos kérdéseket a további vizsgálatoknak kell még részleteiben jobban megvilágítani és az általános tendenciát gondosan körvonalazni. 5 Az amerikás népdalok másik ágát az itthon, hazai környezetben gyűjtött anyag képviseli. Az eddig rendelkezésükre álló amerikás dalok nagyobb része ebbe a csoportba tartozik, noha tudatos, tervszerű gyűjtésük itthon sem tör­tént meg. Ezek a dalok általában maguk is hazai földön keltek életre, vagy pedig az Amerikában keletkezett változatok széles körű magyarországi folklo­rizációjával terjedtek el. Tematikájukban, hangvételükben és természetesen formájukban is teljes mértékig hasonlítanak az amerikai környezetben előfor­duló változatokhoz, lényegében csak egyetlen szempont alapján különíthetőek el. Ez a különbség a dalokat éneklők személyében rejlik. Az amerikás népköl­tészet hazai elterjedése ugyanis, nem kötődik szigorúan az Amerikát megjár­tak személyéhez. Folklorizálódásuk tehát független az egyes valóban kivándor­lók, vagy nem kivándorlók személyétől, noha e műfaj előfordulásának na­gyobb gazdagságát a jelentősebb kivándorló területek adják. Ezeken a vidéke­ken a műfaj napjainkig megfigyelhető és gyűjthető. A Zempléni-hegység terü­letéről, valamint a szomszédos — szintén jelentős kivándorlási — vidékekről már eddig is közöltek némi anyagot. Abaújból először Vargyas Lajos áji gyűj­tése 0 ad hírt meglétükről. Gunda Béla alapvető tanulmányban foglalta össze a magyar népi kultúrában kialakult Amerika-képet, amelyben tizenhét ame­rikás dalt is közölt. Ezek legtöbbje szintén erről a vidékről származik, ezért is sajnálatos, hogy a tanulmány még mindig nem hozzáférhető magyar nyel­ven. 7 Balassa Iván a Bodrogközből, 8 Űjváry Zoltán pedig Gömörből 0 közölt né­hány újabb variánst. A viszonylag közeli és szintén jelentős kivándorlási terü­letről, Kárpátaljáról, nemrégiben kaptunk hasonlóan gazdag anyagról hír­adást. 10 Az elmúlt évek növekvő érdeklődése nyomán feltételezhetjük, hogy előbb-utóbb lehetséges lesz az amerikás népköltészet problémáit országos mé­retekben is feltérképezni. Az eljövendő sikeres munkához azonban további gyűjtésre van szükség, amelyeket az eddigieknél módszeresebben, tervszerűb­ben kell végezni.

Next

/
Thumbnails
Contents