A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Újvári Zoltán: Mutatvány egy gömöri földműves közmondás- és szóláskészletéből

ták, különösen az öregek: Jól van fiam, jobb adni, mint kapni. Mert, ugye, ha mi adunk, akkor van miből, és nem mi vagyunk rászorulva arra, hogy kapjunk. Volt egy papunk. Páhi Józsefnek hívták, ő is minden vasárnap az istentisztelet befejezésekor így kérte a gyülekezetet perselypénz-adakozásra. Adóss fizess, beteg nyögj. Értelme szerint az adósnak az a dolga, hogy fizesse meg, egyenlítse ki az adósságát, a betegnek meg az, hogy nyögjön, jajgasson, ha fáj valamije. A mondást úgy lehetne érteni, mintha a kölcsönadó így szólítaná fel az adósát, vagy ezt mondaná neki beszéd közben. így azonban ez a valóságban nem történik. Csak inkább családi, baráti körben hangzik el, amikor szóba kerül valami adósság — régen a banktól kapót hitel vagy váltó is —, és nehézség van a törlesztést illetően, hogy bizony, nincs mit tenni, törleszteni kell: Adóss fizess, beteg nyögj. Zöldágra vergődött. Arra az emberre mondjuk, aki elérte a célját, de akinek korábban sok gondja-baja volt és csak nehezen jutott révbe, vagy csak üggyel-bajjal sikerüli az, amibe belefogott, vagy valamilyen nehéz anyagi dolgából kilábalt. Megyén, mint az ágyba szarás. A szapora, gyors dolognál hangzik el, amit hirtelen akarnak megcsinálni, összeállnak többen — rendszerint csak férfiak — és ripszropszra megy a dolog, akkor mondják: Úgy megy ez, mint az ágyba szarás. Az ajándék a kőfalon is áthág. Az ajándék a kőfalon is átvilágít. Úgy tartjuk, hogy az ajándékot mindenki szívesen veszh Sok mindent el lehet érni ajándékozással. De a mondásban nem a rokonok, családtagok vagy barátok, ismerősök, szomszédok időnkénti megajándékozásáról van szó, hanem valami nagyobb ügy elintézésekor, a cél elérése érdekében adtak ajándékot, többnyire hivatalos személyeknek. Régen pl. ha egy gazda fel akarta mentetni a fiát a katonaság alól, behajtott egy hízót a főjegyző úr vagy a bíró udvarába. Ha valakinek bírósági ügye volt, pereskedett és ahogy mostanában mondják, „megkente" ajándékokkal a bírót, akkor előnyös döntést érhetett el a maga számára. Úgy mondták, az ajándék még a börtönajtót is megnyitja, a kőfalon is áthág. Az tenné be az ajtót! Ha valamilyen nem kedvező dolog bekövetkezésének lehetőségéről beszélgetünk, pl. ha száj- és körömfájás miatt attól félünk, hogy elpusztul a tehén vagy a hízó bika, ami roppant nagy veszteség lenne, vagy ha áradáskor a Sajó kiöntésétől tartunk, hogy a határt elönti a víz és vége az évi termésnek, akkor a beszélgetés közben hangzik el: No, ez betenné nekünk az ajtót! No, az tenné még csak be az ajtót! Nem akarás, fejvakarás. Ha valamit elleneztünk, nem akartunk és nem is tettünk meg, azután később rájöttünk, hogy nagy hiba volt a dologba bele nem vágni, mert hasznos lett volna. így nagyot vesztettünk, de most már hiába sajnálkozunk, hiába toljuk fel a kalapot és vakarjuk meg a fejünket, mert a nem akarásnak mindig ez a vége. Nem akarásnak nyögés a vége. Ez kapcsosaik a Nem akarás, fejvakarás mondáshoz. Ha valamit nem akarunk, de mégis megtesszük ímmel-ámmal, nem sok eredmény származik