A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Régészeti közlemények - Simán Katalin: Természettudományos módszerek az őskorkutatásban

hogy a növényt, mely korban vagy korszakban termesztették. A fémekre rozsdáit textil maradványok

5 a kerámián talált növénylenyomatokkal együtt'

1 a szövés-fonás fejlettségére utalnak. 2. Állati eredetű maradványok vizsgálata. Az elvégzendő feladatok közül ez esetben is első a faj, a fajta meghatározása. Ezen túl az őskőkor és a holocén kezdeti szakaszának idejére a korhatározó szerepe a legjelentősebb. A jégkorszak nagyemlős állatvilágának kronológiai beosztása jól tükrözi az eljegesedéseket, kisebb oszcillációkat is ki lehet mutatni velük.

7 Hasonlóképpen jelentős korhatározó szerepük van a kisemlősöknek is.

8 A nagyemlősök kihalása és megjelenése használható fel. míg a kisemlősök érzékenyen reagálnak a klímaváltozásokra, ezzel segítik a korhatározást. A mollnszkajauna az adott hely mikroklímáját tárja fel.

9 Csontanyagból végezhető ezenkívül korhatározás C—14 és derioaiográfiás vizsgálattal.

10 Az első eljárás 3000 és 30 000 év között ad megbízható adatokat. Ezen túl jelentős rövidülés lép fel," ennél korábbi időpont esetében pedig a későbbi szennyeződések hamisítják a valódi kort.

1- A derivatográfiás módszer 180—5000 év között ad abszolút kort. A kétféle módszer tehát jól kiegészíti egymást. A C—14 módszer hátránya csontminta esetében, hogy nagy mennyiségű (kb. 1 kg) mintára van szükség ahhoz, hogy megbízható eredményt kapjunk. A kronológiai adatokon kívül az állatcsont alkalmas klímaviszonyok megállapítására, hideg-, illetve melegtűrő, sztyeppéi vagy erdei fajták alapján. A telepen talált csontanyagból megtudjuk, hogy az ott élő emberek milyen állatokat vadásztak vagy tartottak, illetve a zsákmányolt és a tartott állatok csontjai milyen arányban vannak jelen. A fogyasztást felmérhetjük a testtájakat jelző csontok arányából: ebből kiszámítható az elfogyasztott húsmennyiség.

13 A temetőkben a mellékletként elhelyezett csontokból vallási képzetekre lehet következtetni.

14 Az állatcsontokból azt is meg lehet állapítani, volt-e, és ha igen, milyen a vadászati vagy állattartási specializáció, valamint, hogy milyen évszakban vadásztak.

15 Az állattanos szakember feladata az is, hogy a leletekből megállapítsa, csonton kívül az állat mely részeit hasznosították."' 3. Az embercsontok elsősorban az emberről, mint biológiai lényről adnak felvilágosítást. Megtudjuk nemüket, életkorukat, betegségeiket, típusukat. A nemet rendszerint morfológiai vizsgálat segítségével is el lehet dönteni, ha azonban ez nem lehetséges, akkor a csont citráttartalmának vizsgálatával meghatározhatjuk.

17 A biológiai életkor meghatározása elsősorban szintén morfológiai úton történik. Ha nem elégséges ez a megoldás, akkor számos kémiai vizsgálat elvégzésére van lehetőség,

18 és röntgenátvilágítást is lehet alkalmazni. A betegségek megállapítása több szempontból is fontos lehet. Megtudhatjuk esetleg a halál okát, segít a típusmeghatározásnál az adaptációs

10 vagy speciális

20 betegségek felismerése, felderíthetők az öröklött betegségek. Az egyszerű, hagyományos morfológiai vizsgálatnál sokrétűbb képet adnak az aminósavas analízisek,

21 amelyek — amellett, hogy betegségeket mutatnak ki —, genetikai kapcsolatok felderítésére is alkalmasak. A típusmeghatározás az antropológiában is szubjektív ítéleten alapszik, bár már történtek kísérletek tárgyilagosabb osztályozás megvalósítására.

22 A temetőn belüli családi szerkezetet — a genetikai vizsgálatok mellett — a már hagyományosnak számító vércsoportvizsgálattal lehet, bizonyos fokig meghatározni.'

23 A csontok alapján is végezhetünk korhatározást: az embercsontokon gyakran végzik el a fluortesztet.

24 A csontanyag fluortartalmának megállapítása csak relatív kronológiát adhat, azt is csak olyan csontok esetében, amelyek