A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Régészeti közlemények - Simán Katalin: Természettudományos módszerek az őskorkutatásban

azonos jellegű víztartalmú talajból, azonos földrajzi környezetből kerülnek elő. Abszolút kronológiai adatot — az állatcsontok vizsgálatánál már említett — C—14-es és derivatográfiás vizsgálatokkal kaphatunk. Mindezeknek a vizsgálatoknak az elemzésével és összegzésével választ kapunk azokra a kérdésekre, hogy egy temetőt mennyi ideig használtak, milyen lélekszámú volt a temető, mekkora volt a csecsemőhalálozási arány,

25 mennyi volt az átlagéletkor. A tipológiai és genetikai vizsgálatokkal, valamint a vércsoportvizsgálattal kimutathatók a temetőn belüli családi viszonyok, a csoportok, népességek önállósága, illetve, hogy mennyi idő elteltével olvadtak be a másik nemzetségbe. 4. A kőanyag vizsgálatának első lépése a kő anyagának megállapítása. Ennek módszere a vékonycsiszolati vizsgálat. A kőből készített vékonycsiszolatot polarmikroszkópon át vizsgálják. Ezzel a módszerrel megállapíthatók a kő főbb kristályalkotói. Finomabb vizsgálatot lehet végezni az elemi összetételre vonatkozóan spektrálanalízissel, optikai emissziós spektrográfiával,

26 röntgenfluor eszcenciás

27 valamint részecskeaktivációs elemzésekkel. A röntgendiffrakciós vizsgálat

29 a kőzet szerkezetéről ad felvilágosítást. Ajánlatos ezek közül a vizsgálatok közül — részint kontroll, részint kiegészítés céljából — legalább kettőt elvégezni minden mintán. Alkalmasak lehetnek ezek a vizsgálatok a kőzet lelőhelyének megállapítására, így közvetetten kereskedelemre, vándorlásra, esetleg munkamegosztásra, specializációra is utalhatnak. Magyar anyagon közülük főképp a röntgendiffrakciós és a neutronaktivációs vizsgálatokat végzik. Régészeti lelőhelyekről előkerült kőanyagon kétféle kort lehet meghatározni: a kőzet keletkezési korát és a használat idejét. Az előbbi meghatározására alkalmasak az uránsoros

50 és a spontán uránhasadásos

31 vizsgálatok, a Th/U és a K/Ar vizsgálat.

32 Ezek régészetben elsősorban a kőzetek provenienciájának meghatározásában segítenek. Nagy felezési idejük miatt (Th: 14,1x10°; K: l,3xl0

ü

) régészeti objektumok korhatározására ritkán használják.

33 A kőzet keletkezési korát adja meg a thermolumineszcenciás korhatározás vulkáni eredetű kőzet esetében, míg egyéb eredetű kőzeteknél, amennyiben átégtek, az átégés korát kapjuk meg.

34 Szintén vulkáni eredetű kőzetek keletkezési korát adja meg az archaeomagnetikus módszer.

35 A kőeszközök használati idejét a hidrációs (obszidián) és a hidratációs (egyéb kőzetek) kéreg vastagsága adja meg.

30 A kőeszközök használata során keletkezett nyomokat, roncsolódásokat mikroszkópos vizsgálattal lehet kimutatni. így közvetve utalást kapunk az alkalmazási módra.

37 A nyersanyag fizikai tulajdonságának vizsgálata megmutatja azt is, hogy a kőeszköz alkalmas volt-e a tervezett funkció betöltésére, vagy csak díszeszközül szolgált.

38 5. A régészetben datálásra legáltalánosabban használt lelet a kerámia. A kerámia tipológiai vizsgálata az egyes lelőhelyek, rétegek leletanyagának relatív kronológiájáról adhat felvilágosítást. A kerámia alapanyagáról, annak összetételéről, a soványítás anyagáról és minőségéről, a készítési technológiáról, az edény felszínének kialakításáról tudósít a vékonycsiszolatos vizsgálat.

39 Az edény alapanyagát — összetétel szempontjából — radiológiai vizsgálattal lehet elemezni,

40 valamint azokkal a módszerekkel, amelyeket hasonló elemzésre a kőanyagok esetében is felhasználnak. Ezek a vizsgálatok segítenek a felhasznált agyag helyének megállapításában, az egyes fazekastelepek felkutatásában, utalnak a kerámiák szállítá-