A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Niedermüller Péter: Adatok Rudabányácska településtörténetéhez

nagyobb területi egységekre terjedt ki, tehát a hangsúlyt mindig az etnikaira, a néprajzira helyezték, nem pedig a csoport fogalmára. A Zempléni-hegységben folytatott kutatásaim egyik előfeltevése azonban éppen az volt, hogy egyetlen települést is tekinthetünk etnikai, vagy néprajzi csoportnak akkor, ha a csoport fogalmára is figyelmet fordítunk, azaz az etnikai, néprajzi sajátosságokat, mint csoportképző es összetartó erőket vizsgáljak/' Ily módon szemléletesen írhatjuk le az etnikai sajátosságoknak egy közösség, egy társadalmi egység létrehozásában és fenntartásában játszott szerepét. Fokozott jelentőséget kap ez a szempont, ha a választott település nem diaszpóra, azaz nem egy a sajátjából teljesen eltérő nyelvi, kulturális környezetben él. A példának választott település a történeti Zemplén megye nyugati határán. Sátoraljaújhelytől néhány kilométerre északra, a hegyek lábánál fekszik. Történeti múltja, a környező falvaktól való viszonylagos elzártsága, a hagyományos paraszti kultúra mai állapota mind olyan tényezők, amelyeken keresztül, amelyek segítségével pontosan lehet jellemezni az említett problémákat, Rudabányácska komoly történeti múltra tekinthet vissza. Első említése a 12. századból való: a 14. századból, pontosabban 1390-ből pedig egy királyi határjárási oklevél fordítását tette közzé Dongó Gyárfás Géza.

0 A falunak komoly jelentősége volt az egész középkor folyamán, aminek oka, hogy több. mint 300 esztendőn keresztül egy aranybánya működött a település határában, Ez a tény alapvetően befolyásolta a település középkori történetét gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt, A bánya és a bányászat fontos szerepére utal a falu egykori neve Szépbánya, illetve Aranylábú-Banyácska? A bányák fokozatos kimerülésével, elpusztulásával párhuzamosan az addig ott élő bányászlakosság is felszívódott, eltűnt, s így a 17. század legvégétől kezdődően, de leginkább a 18. század folyamán erősen átalakult a település etnikai összetétele. A történeti kutatások nyomán, egyértelműen igazolható, hogy nem egyedi esettel, hanem az egész Abaúj és Zemplén megyére jellemző folyamat egyik megnyilvánulásával állunk szemben. A 17. század utolsó negyedében, mind a hegyközi falvakban, mind az Abaújban fekvő regéci uradalom falvaiban egy igen nagy elszegényedési és elnéptelenedési folyamat indult meg. E folyamat megindulását természetesen esetenként más és más okok motiválhatták, indokolhatták.

8 Rudabanyácskán e sajátos színt a középkori bányák kimerülése, a középkori bányászlakosság elvándorlása jelenthette. Az elpusztult, elnéptelenedett falvakat birtokosaik igyekeztek minél előbb újra benépesíteni. A 18. századnak ezeket a szervezett telepítési akcióit méreteiben is számottevő spontán, önkéntes népmozgások egészítették ki. Rudabányácska szempontjából éppen ez az utóbbi folyamat látszik jelentősebbnek. Főleg akkor tűnik megalapozottnak ez a megállapításunk, ha utalunk az észak-zempléni területek gazdasági-társadalmi elmaradottságára, az ukrán és szlovák jobbágyok, parasztok elviselhetetlen életkörülményeire. Érthető, hogy ezek a népcsoportok mind nagyobb számban indultak meg dél felé, elfoglalva a részben vagy egészben elnéptelenedett falvakat, ettől várván sorsuk jobbrafordulását.

9 Sajnos, Rudabányácska újbóli betelepülésének idejét, időpontját írásos források híján, nem lehet pontosan meghatározni. Mindenesetre fenntartással kell fogadnunk azt az adatot, amely szerint már a 14. században nagyobb számú kárpátukrán lakosság telepedett volna le Sátoraljaújhely környékén.

10 Sokkal valószínűbb, hogy az első szlovák és ukrán telepesek — a regéci uradalom falvaihoz hasonlóan — a 17. század legvégén, a 18. század elején bukkantak fel. A tömeges települési-telepítési hullám azonban csak a 18. század