A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Néprajzi közlemények - Niedermüller Péter: Adatok Rudabányácska településtörténetéhez

második felében indult meg. Ebben az időszakban ülte meg szlovák lakosság Nagyhutát, Kishutát, Vágáshutát, Hollóházát, nyugatabbra Háromhutát. Ugyancsak ebben az időben tűnnek fel nagyobb számban kárpátukrán telepesek Filkeházán, Mikóházán és esetleg Rudabányácskán." A település benépesülésének ezt a lehetséges időpontját alátámasztja egy másik adat is, amely szerint Rudabányácskán 1774-től van görög katolikus lelkészség. A plébánia alapítása nyilvánvalóan összefügg az újonnan érkezett népességgel. Ügy tűnik, több-kevesebb valószínűséggel kijelenthetjük, Rudabányácska! a 18. század második felében érkező kárpátukrán telepesek népesítették be újra. Azonban az eddigiek során nem tettünk említést az adatok interpretálásával kapcsolatos legnagyobb nehézségről. Ugyanis a korabeli összeírok, összeírások, sőt, leggyakrabban maguk az adatszolgáltatók sem tudtak különbséget tenni a szlovák, illetve a kárpátukrán etnikum között. így aztán számos félreértés, pontatlanság és bizonytalanság nehezíti a kutatást. Ezek szemléltetésére elég egyetlen példát hozni. Balassa I. szerint 1770 és 1794 között Széphalom és Alsóregmec egészében, Mikóháza nagyobbik részében szlovák lakosságú településsé vált. Rudabányácskán ugyancsak szlovák népességet említ, sőt, egyik térképének tanulsága szerint, a község tiszta szlovák népességű.

12 Fényes E. adatai azonban — körülbelül ugyanebben az időben — Mikóházát magyar— orosz, Alsóregmecet magyar, Rudabányácskát pedig orosz—magyar falunak jelölik.

1

' Hasonló példákat máshonnan is bőven sorolhatnánk. Számunkra most mindebből csak Rudabányácska fontos. Az egyik legutóbbi, megbízható összeállítás szerint, a település etnikai összetétele a 18. század végétől a 20. század elejéig a következőképpen alakult:

1

'

1 1 1773 [1836—40 | 1851 [ 1858 | 1863 | 1878 | 1910 | sz I u—

m I u m—u 'szl m | szl—

m | (Jelölések: sz — szlávok; u = ukránok; m — magyarok; szl = szlovákok.) Első pillantásra is látható, hogy ez a táblázat nem segít a felmerülő gondokon. Igaz, kézenfekvőnek látszik a megállapítás, hogy az eredetileg ukrán telepesekkel benépesült Rudabányácska a 19. század második felében ,,elszlovákosodott". Ez a feltevés mégsem annyira egyértelmű, mint amennyire annak látszik a táblázat adatai alapján. Nyilvánvaló pontatlanságot takar az a tény, amely szerint az eredetileg ukrán lakosságú falu néhány év leforgása alatt szlovákká, majd újabb néhány év múltán magyarrá válik. Ezzel a 19. századi ukrán—szlovák népességváltással kapcsolatban elvileg feltételezhetünk egy későbbi települési hullámot, amelynek során a szlovák telepesek túlsúlyba kerültek az egy évszázaddal korábban érkezett kárpátukrán lakossággal szemben. Ez a feltevés azonban bizonyíthatóan téves, nem igaz. Átvizsgálva a 19. század második felének felekezeti anyakönyvi kivonatait — a rudabányácskai görög katolikus lelkész anyakönyvi másolatait •— világosan kiderült, hogy ilyen újabb települési hullámról nincsen szó. A kereszteléssel és halálozással kapcsolatos anyakönyvek egyértelműen mutatják, hogy az újszülöttek szülei, illetve az elhaltak származási helye Rudabányácska, vagy valamelyik szomszédos település. Természetesen található néhány kivétel, amikor a szülők, vagy az elhalt valamelyik távolabbi, északabbra fekvő faluból érkezett, ezek százalékos aránya azonban elhanyagolható. Ugyanakkor általánosan jellemző, hogy a nem Rudabányácskán született emberek olyan településekről érkeztek, ahol ukrán vagy szlovák (esetleg mindkét) népesség élt. (Itt is akad kivétel, pl.