A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (Miskolc, 1980)

Régészeti közlemények - Simán Katalin: Természettudományos módszerek az őskorkutatásban

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK Természettudományos módszerek az őskorkutatásban A régészet, amely célját tekintve társadalomtudomány, egyre inkább a társtudományokra szorul. A természettudományos vizsgálatok kezdetben nem voltak rendszeresek, sokszor nem régészeti szempontból történtek meg, hanem az adott természettudományos módszerrel az illető természettudomány számára igyekeztek adatokat nyerni. A kapcsolat egyre szorosabbra vált, és napjainkra olyan természettudományos szakágazatok alakultak ki, amelyek célja a régészeti leletek, objektumok felderítése, vizsgálata, és ezekre a kutatásokra speciális laboratóriumokat hoztak létre. Ahhoz azonban, hogy ez a kapcsolat valóban gyümölcsöző legyen — a technikai adottságok mellé — kell még valami. Olyan régészre van szükség, aki tudja, milyen természettudományos módszereket használhat fel, ezek miben nyújtanak segítséget a régésznek, mik a hibalehetőségei és mi szükséges a vizsgálatok elvégzéséhez. Másrészt kellenek olyan szakemberek a természettudományok oldaláról, akik — azon kívül, hogy szakterületüket magas fokon ismerik — felelni tudnak a régész kérdéseire, tudják, milyen módszerekkel dolgoznak a régészek és emellett nem idegenkednek a terepmunkától sem. Minden anyagot, leletkomplexumot, lelőhelyegyüttest számos vizsgálatnak lehet alávetni. A régész feladata, hogy meghatározza, milyen kérdésekre akar választ kapni, míg az egyes természettudományok szakértőjére hárul a feladat, hogy a legmegfelelőbb módszert ennek érdekében kiválassza és alkalmazza. A következőkben azt foglalom össze vázlatosan, milyen vizsgálatokat lehet régészeti anyagokon és lelőhelyeken elvégezni, melyik mire jó, milyen előnyei és hátrányai vannak. 1. Növények vizsgálata. A magból, fából vagy faszénből, a virágporból, de még a textilmaradványokból is meg lehet határozni, hogy az ember környezetében milyen növények nőttek, milyen növényeket termesztettek, illetve használtak fel.

1 A növényfajták megállapítása egyben utal a klímára, a növényföldrajzi környezetre. A termesztett növények fajtájának meghatározása segít esetleg a kapcsolatok (eredet, kereskedelem stb.) felderítésében, az egyes növényfajták aránya megadja a növénytermesztés módját, illetve a termesztés és a gyűjtés arányát. A textilminták alapján meghatározhatók a termesztett „ipari" növények is. A régészeti lelőhelyen talált növénymaradványok korhatározásra is alkalmasak. A palinológiai vizsgálat a klíma alapján tud hozzávetőleges kort határozni.

2 A C—14 módszert leginkább fán, illetve faszénen alkalmazzák, vigyázni kell azonban, mert ha a fa belső gyűrűiből veszünk mintát, az jelentős korcsökkenést okozhat.

3 Kronológiai meghatározásra felhasználhatók a fa évgyűrűi is.

4 A kerámiában talált, soványításhoz használt növény egyrészt szintén a termesztett növényekre utal, másrészt korhatározó lehet, ha megállapítható,