A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Faggyas István: A keleméri gőzmalom

kat az egyik vízszintesen tartott lapra helyezték, majd összezárták és a tűzre tették. A tészta, melynek vastagsága a nyomás után kb. 1—1,5 mm lett, egykét perc alatt megsült, s azonnal fogyasztható volt. A sütőlap belső felületét változatos motívumok, jelek, a molnár monogramja díszítették. A molnárkalács sütése unalom- és éhségűző szerepe mellett a molnár vendégszerető magatartásáról is tanúskodott, amellyel körülvette azokat az embereket, akikhez foglalkozásából eredően mélyebb emberi kapcsolatok kötötték. Kendertörés A malom kisegítő üzemága volt a kendertörő. A kenderfeldolgozás folyamatának egyik része volt a kendertörés. A kender rostjait a tilolás nem zúzta úgy szét, hogy a fás részek gereben fogai között maradjanak. Szükség volt tilolás után a kender további törésére. A törést fa bakóval, vagy hullámos felületű, tömör, körte alakú vashengerrel végezték a malmok. Fabakos törető volt a jósvafői vízimalom melléküzemében. A bakokat vízkerék tengelyén levő bütykök mozgatták le és fel. A bakó egy tönkre ütött, amelyre a befont kendermatringokat helyezték. Az ütések nyomán a kender rostjai megpuhultak, és ezzel a további munka végzésére alkalmassá vált a kender. A kendertöretésnek ezt a módját nem szerették az asszonyok, mert a rostok apró részeit a bakó az arcukba és szemükbe verte. A keleméri malom körben forgó vastörő je kör alakú fatönkpadozatával kedveltebb volt. mint a fabakos töretők. A törető egy vízszintes, kb. 3 m magasságban fekvő, a malom falában nyugvó, csapágyon forgó tengelyből, külső végén kúpos fogaskerékből, a malom belsejében levő végén szíjtárcsából áll, mely a közlőművel hajtószíj segítségével volt összekötve. A függőleges tengely a fatönk padozatán levő perselybe volt beállítva. A tengely felső végére egy méter átmérőjű bükk- és akácfafogakkal ellátott öntött fogaskerék volt ékelve, s összeillesztve az erőközvetítő kúpfogaskerékkel. A függőleges tengely alsó persely feletti részén volt felerősítve a le- és felfelé elmozdítható, kb. 10 cm vastag tengely, amely körül a körte alakú, bordás felületű, tömör vashenger mozgott. A vashenger csavar segítségével volt biztosítva a tengelyről való lecsúszás ellen. A tengely végén még egy biztosító sasszeg is volt. A kendertörőt üzembe helyezés előtt tüzetesen át kellett vizsgálni. Ellenőrizni kellett a tengely végén levő csavart, a leesést biztosító sasszeget, a fogaskerekeken levő fafogak épségét, a munkapadozat fatönkjeinek simaságát, s az azokat összefogó vaspántokat. Az indítás időpontjában a munkapadozatra nem lehetett azonnal rátenni a kendert. Az indításkor a malomablakon az indító molnár kikiáltott: „Vigyázat!", „Indulás!". Ekkor egy rúd segítségével a szabadon futó kerék szíját a kerékről átcsúsztatta a kendertörő vízszintes tengelyének szíj tárcsájára, mire megkezdődött a kendertörő körte alakú vastömbjének mozgása a kör alakú munkapadozaton. Még mindig nem rakhatták a törő alá a kendert, csak akkor, amikor erre a molnár engedélyt adott. Ez akkor következett be, amikor a törő már teljes lendülettel futott körbe. A molnár kioktatta az asszonyokat, hogy csak fokozatosan és egyenletes magasságban rakják a törő alá a kendert, nehogy a törő a kenderbe fulladjon, s a kerék ledobja a szíjat vagy a fogaskerék fogai kitörjenek. „Rakhatják!!"-kiáltásra megkezdődött a kendercsomók lerakása. Mindegyik asszony kendercsomója