A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Faggyas István: A keleméri gőzmalom

4. kép. Kendertörés meg volt jegyezve különböző színű pántlikával. Még a sajátjai is el voltak kü­lönítve egymástól aszerint, hogy melyik a virágos és melyik a magvas kender. Menet közben rendezgették a csomókat és időnként ki is rázták a pozdorja le­rakódott porától. A molnár mindig figyelmeztette a töretőket, hogy ne na­gyon beszélgessenek, mert előfordult, hogy beszélgetés közben a figyelmetlen ember keze a törő alá került. A kendertörés nagy figyelmet, pontosságot, fegyelmet kívánt, s az utasí­tások betartására a molnár is szigorúan ügyelt. A töretőtértől 50 cm-re kellett állni és tilos volt a hangoskodás, nevetgélés és a fölösleges beszéd. Csak akkor volt szabad a kendercsomón igazítani, ha a törőhenger elhaladt. Mikor a hen­ger bordái már eléggé finomra törték a kender rostjait, az asszonyok kérték a törő leállítását. A figyelmeztetésre a kendercsomókat kiszedték a törő alól és a molnár a szíjat átcsúsztatta a szabadon futó kerékre, ezzel a hajtóművel való kapcsolat megszűnt, s a törő megállt. Faggyas István

Next

/
Thumbnails
Contents