A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Faggyas István: A keleméri gőzmalom

Idénynek számított még a karácsonyi, húsvéti és az ún. próbacséplés után végzett őrlés, amikor a helyi cséplőgép próbaüzemeltetése alkalmával a keleméri és a gömörszőllősi gazdák 6—7 kereszt búzát elcsépeltettek, s azt mindjárt a malomba szállították. A malom őrlési üzemága mellett nagy szerepe volt a téli hizlalásokkal kapcsolatos árpa-, zab- és kukoricadarálásoknak és a téli étkezésekkel kapcsolatos kukoricaliszt őrlésének és a kendertörésnek. A malom szerepe a vidék életében A keleméri malomnak megvolt a maga őrlési körzete. Ide tartozott Kelemér, Gömörszőllős, Szuhafő, Zádorfalva, Alsószuha, Serényfalva. E falvak Síkossága többnyire a malomba járt terményeit megőrölni, vagy megdarálni. Természetesen eljártak más malmokba is, hiszen az időközönként végzett szerelési és átalakítási munkák után a még jobb liszt, vagy egyéb kedvező feltételek reményében az őriősök felkeresték a felújított malmokat. A verseny mindig megvolt a legkisebb malmok között is, de végső soron mindig odamentek az őröltetők, ahol az igényüket legjobban kielégítő lisztféleségeket vagy kiszolgálást kapták. Nem minden esetben a fehér liszt volt az értékmérő, hanem a kiszolgálás, az őrlési menet gyorsasága. A finom- és kenyérliszt aránya, a korpa mennyisége sok esetben csak másodlagos szerepet töltött be az őröltető félnél. Amikor a harmincas évek elején a mezőgazdasági élet válságba került, a malmok között is megindult az élethalálharc üzemeik fenntartásáért. A pu'noki és felsőnyárádi nagy malomüzemek, miután a kapacitásuk nagyobb volt, a saját vízi- és szénenergia-források birtokában megkezdték a kis malmokkal szemben a tisztességtelen versenyt. Fejlett nagyüzemi őrlési rendszerükkel a korpából a kis malmok által még benne hagyott lisztszemecskét is kiőrölték, s a többlet-kiőrlés jövedelméből fuvartérítés címén mindkét malom 1 pengő fuvardíjat fizetett az őröltetőnek egy mázsa búza megőrlése után. Hatására megkezdődött az özönlés a nagy malmok felé. A Szlovákiában fekvő Recski-malom az első világháború éveiben a keleméri malom körzetében saját fogatával szállította el főleg a fuvareszközzel nem rendelkező őröltetők terményeit, s azt saját fogatával haza is szállította. A fuvaros végigjárta csengővel a falut, s akinek őrölnivalója volt, azt összeszedte és elszállította. Ez volt az ún. csuvározás, amellyel elsősorban az olcsó hajtóenergiával, főleg ingyen vízzel rendelkező malmok éltek. Mivel a keleméri malom üzemeltetését széntüzelésű gőzgép végezte, ha az őrlési időszakban a malom forgalma csökkent, úgy csupán hetenként kétszer őrölt. A malom ezt esetenként gőzdudával hozta az őröltetők tudomására. A háborús konjunktúra idején csökkent a nagy malmoknak a perifériákra kiterjedő tevékenysége. A putnoki járás területén viszont az országhatár változása miatt 1938—1944. között új községek kapcsolódtak az őrlési körzethez. Nagyobb volt a mozgási lehetősége az őröltetőnek is, s a terület megváltozása folytán állandóan cserélődött az őrlőközönség. Pl. a szlovákiai Naprágy és Hubó községek lakosságának egy része a keleméri malom őrlőközönségének létszámát gyarapította.