A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Faggyas István: A keleméri gőzmalom

3. A sarkokon nincsenek függőleges oszlopok. A csapolások trapéz alakúak, s így nem esnek szét a sarkok. A gerendavégek nem lógnak ki. (Id.: Tóth J.: i. m. 71.) 4. A lakók ma is panaszkodnak a nyirkos falakra. Perkupán, a Petőfi utca 53. számú ház első szobájának falát belülről vályoggal vastagították. 5. A századforduló idején épült fennálló vályogházak Komjátiban: Malom utca 3. (1906); Petőfi utca 16. (1907) és 18. (1907); Táncsics utca 2. (1887 vagy 1896). 6. Balogh L: A paraszti gazdálkodás és termelési technika. Szabó I. (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. I. kötet. Bp. 1965. 349—428. A keleméri gőzmalom A malom mindig fontos szerepet töltött be a falvak életében. Keleméren az őrlés munkáját a 20. század elejétől gőzmalom végezte. Tulajdonosa Fagygyas István molnármester volt. Ősrégi molnárcsalád sarja. Nógrád megyéből költözött Kelemérbe 1909-ben. A malom Diószeghy Dezső földbirtokostól vásárolt gazdasági udvarban épült fel az átalakított magtár épületéből. Többször átszerelték, s legnagyobb teljesítőképessége 24 óra alatt 100 q termény feldolgozása volt. A malom jellemző adatai: 9 járatú malomrendszer, melynek darabjai: 3 db dupla töretű henger, 1 szimpla töretű, 1 Kreisler-féle diagonális dupla sima henger és egy 4 q óra teljesítményű daráskő, 1 Kreisler gyártmányú szabadon lengő síkszita, 1 Haggenmacher és egy Kreisler rendszerű daratisztító és 1 db kisegítő silderszita. Tisztítóberendezés : 1 lengő karos rosta, 1 nagy teljesítményű triőr (osztályozó), 1 koptató és a hozzá tartozó, a lekoptatott héjrészt tároló ún. ciklon korpatartó. Hajtóerő: 1910-ben: Első Magyar Állami Gépgyárban készült félstabil gőzgép, 1928-ban Hökker túlhevítős, előmelegítős rendszerű félstabil gőzgép és 1936-ban 1 db Első Magyar Gazdasági Gépgyárban készült kondenzátoros félstabil gőzgép hajtotta a malmot. A gépet a közeli patak vize táplálta. A malmi munkához tartozott egy körben forgó, körte alakú, hornyolt palástú vas kendertörő henger, mely kör alakú tölgyfatönkökből készült pályán mozgott. A garatba öntött tisztátalan búza a lezáró fanyelv (suber) felhúzása után a felvonó kanalainak segítségével a tisztítórostára került, onnan az osztályozóba, végül a koptató tisztítóberendezés csiszoló felületére, és a gaztól, szennyeződéstől megtisztított búza a garatba a közvetítő csigasor segítségével. A tisztítóból kikerült búzát, ha nagyon száraz volt, a garatba kerülés előtt enyhén vizezték, hogy a héjszerkezet kissé megpuhuljon. Az így előkészített búza héját az első törető henger könnyen lefejtette, s nem törte össze. így a lisztet az apró korparészecskékkel nem szennyezte. Ilyen esetben a korpa lisztesebb volt, de a liszt minősége javult.