A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)
Néprajzi közlemények - Fügedi Márta: Babonás állatgyógyító eljárások egy 18. századi tokaji gyógyítókönyvben
A tokaji gyógyítókönyv több száz állatgyógyításra vonatkozó receptjének csak töredéke babonás jellegű, ezek közül is kevés az igazán babonás eljárás, az egyes receptek inkább csak egy-egy babonás elemet őriztek meg racionálisabb eljárások kísérőjeként. A mágikus-babonás elemeket tartalmazó recepteket annál archaikusabbnak tarthatjuk, minél részletesebb a gyógyító eljárás leírása. 5 Hiszen a siker feltétele volt az előírt hagyományos körülmények, feltételek betartása, illetve teljesítése is. Vannak olyan receptek, melyeknek leírásában már csak egy-egy babonás elem őrződött meg, de találunk teljes részletezésű leírást is. A mágikus-gyógyító célú cselekvések közül leggyakoribb a beteg állat megétetése, illetve megitatása bizonyos gyógyító erejű szerrel vagy szerről, de találunk a tokaji gyógyítókönyv állatgyógyító receptjei között olyan általánosan ismert babonás eljárásokat is, mint a füstölés, körülkerítés, elásás, a valamin való átléptetés, áthajtás. A népi gyógyításban általános gyakorlat volt a mágikus-gyógyító erejű tárgynak vagy szernek a beteg testrészre való rákötése, illetve megelőzésként amulettként való viselése is. 8 A gyógyítókönyv receptjei között veres posztóba kötött különféle szerek, „macska töki", az akasztófáról egy csapással vágott fadarab, rák örvénye szerepelnek ilyen funkcióban. A népi gyógyító gyakorlatban a „gyógyszerek" megválasztásának vizsgálata is sok tapasztalattal jár. A növényekkel való gyógyításban meglehetősen sok a gyakorlati megfigyelésen alapuló gyógymód. A nép természetismerete mutatkozik meg a sokféle kultúr- és vadon termő növény gyógyító hatásának ismeretében. Az állati eredetű szerek és eljárások a népi gyógyításban döntő többségükben viszont a mágikus-babonás gondolkodásmóddal kapcsolatosak. Míg a racionálisabb gyógyítóeljárásokban a növényi gyógyszerek szerepelnek többségben, addig a babonás jellegű receptekben •— így a tokaji gyógyítókönyvből összegyűjtött 33 mágikus-gyógyító célú állatbetegségre vonatkozó eljárásban is — az állati eredetű „gyógyszerek" dominálnak. Néhány állat bizonyos részeinek gyógyító célzatú felhasználását a sámánizmus azon szemléletéből eredeztetik, hogy az állatősöket vallásos tisztelettel vették körül, így azok testrészei is orvosságul szolgálhattak. Közismert a kígyó baj elhárító, rontás ellen óvó szerepe is. Általánosan ismert a népi gyakorlatban az állatok belső szerveinek és vérének mágikus-gyógyító ereje. Az emberi eredetű népi gyógyszerekről pedig megállapítható, hogy azok kivétel nélkül babonás eredetűek. 7 A tokaji gyógyítókönyv állatgyógyító receptjei között állati eredetű gyógyszerként csikó lépének a pora, fekete kakas, illetve tyúk mája és zúzájának hártyája, vakond szívének pora, medve epéje, farkas foga, rák örvénye, kan macska töke, ponty fejében levő háromszegű csont, macska vére, birka elégetett gyapja szerepel, továbbá kígyó, illetve „menetke" (menyét) bőre több változatban is. Emberi eredetű gyógyszer a receptekben a vizelet, széklet mellett az „aszszony-ember szeméremtestéből való szőrszál". A mágikus-gyógyító célú eljárások népi gyakorlatban általánosan ismert előírásai, feltételei is szép számmal találhatók a gyógyítókönyv idézett 33 re9 + 131
