A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)
Néprajzi közlemények - Hőgye István: 17-18. századi adatok a tokaji lakodalmi szokásokhoz
a Menyegzősöknél hogy borok nem volna Isteni hatalmát azal meg mutatta részekre az Vizet Borrá változtatta, hasonló Menyegző tartatik most itten jelen vagyon tehát vélünk itt az Isten meg áldott benünket, van étel, bor minden egyenek, igyanak kívánt egészségei. Kaposta köszönés: Mostan Uraimék én Kápostát hosztam, mellyért a' Konyhába régen várakosztam a' szakáts aszonyal öszve barátkosztam, egy kis darab hússal én is meg birkosztam, ez ám Uraimék az étkek Vezére. Nemes Magyar hazánk Országunk tzimere. A' Királlyoknak is szemek vagyon erre álddot ahol terem enek az Gyükére, egyenek lelkeim én majd többet hozok vagy ha kívántatik itten krónikázom. egy jó darab hússal egybe barátkozom azután kedvemre jobb ízűn borozom. Egy tíz akos hordót én tsapoltam ám ki A' ki ezt nem hiszi Néze meg akár ki bort is hozok ha kel Parantsoljon bár ki Engem hazugságba tudom nem hajt senki. A' Muzikusokról: Egy Újságot mondok úgy ítélek talán hogy nem is hazudok tanú bizonyságim ezen Muzikusok a' hegedűjökön el törtek az húrok ezen diszkretziok szükséges Gyertyára Pipára Dohányra egy fris tsutorára. A' többit sem költi hiábavalóra el teszi magának egy lábra valóra. Édes betsinált köszöntés: Sűrű étel után a' híg következik egy a másik után hát rendel érkezik a sűrű a higgal akor jól egyezik betsinált ételnek szakátsnék nevezeik. Savanyú betsinált: itt a tyúk lud katsa holmi aprólékok öszve gyülekeztek itt a Maradékok de ne véllye senki hogy holmi Potsékok vagy a vizén termő bugyborék tajtékok. Savanyú az íze Tzitrommal készítve fajin bor etzetel van leve vegyítve.
