A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Hőgye István: 17-18. századi adatok a tokaji lakodalmi szokásokhoz

Kása köszöntés: Köles kását hoztam, még pedig tzugrozva, apro szőlővel van jól ki pallérozva, teteje is meg van tepertőzve, zsírozva, nem is kapta azt meg a tűznél a kozma, nem kel ennek erő a meg rágására tsak hideg szelötske a meg fuvására, ennek az Árátul semmit ne féljenek tsak az Urak eből jól egyenek. Petsenyét is hoztam de nem tsak egy félét jól meg köszörülje ki ki evő kését De el ne törje a tányérnak szélét húzza meg kend Tzendi reket hegedűjét. Szakács Aszszony köszöntése: A kinek a kása meg égeti Száját, nehezen felejti dudolló Nótáját Halálos szin festi piros két ortzáját nem iggen vig kedvel számlálja óráját. Most már a kásával egy kis bajunk vagyon mert a Szakácsnénkat mér köpte hát agyon az ki ebből evett Gyógyításra agyon az után nem bánom balagjon az fagyon. A' Süteményről való köszönés: halgatván halgasson minden beszédimre jól vigyázón ki ki mit tartok kezembe majd ha meg tudhatják mi Légyen az Ize, ha nem tetzik pedig viszsza térek véle. tetzik tetzik halom minden azt kiáltja Ditsértessék tőllük Menynek földnek Ura hogy adott szertteni Hlyen Szép Posmásra, mellyel az ebédet szépen Koronázza. Készen vagyunk immár majd azt is megtudják e szép ajándéknak ki légyen adója. Nyoszojó Aszszonyunk vot a fundálója, Nyoszojó Leányunk segítő jobb Karja azért a Vendégnek nem kintelenségből adták ajánlották Ketten jó kedvekből ha jó meg nem adták izét történetből végre engedelmet instál mindenektől."

3 A rigmusszerző valamelyik költői tehetséggel megáldott leánykérő lehetett, állandó formálásokkal, javítgatásokkal alakult, szépült és a 18. században már ilyen gördülékeny formában mulattatott. Míg a mennyegzői lakomát szépnek, szükségesnek tartották, hogy az ünnepelteket megmutassák, a jó rokonok, barátok vigadjanak, de a napokig elhúzódó „vigasság"-ot elítélték, résztvevőit megbüntették.