A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Niedermüller Péter: A tavaszi és nyári ünnepkör szokásai a zempléni hegyvidéken

JEGYZETEK 1. Néhány kivételt azonban megemlíthetünk: Ébner S.: A tűz szerepe a pusztafalusi lakodalomban. Ethn., XLII. 1931.; Kiss Á.: Régi lakodalmi szokások TokajHegyaljáról. Ethn., II. 1891. 246—249.; Szendrey A.: Pusztafalusi néphagyományok. Néprajzi Értesítő, 1939.; Szendrey Zs.: Zemplén megyei néphagyományok. Sátoraljaújhely, 1925. Emellett számos adat található a következő munkákban: Borsod megye népi hagyományai. Szerk.: Bodgál F.: Miskolc, 1966.; Abaúj és Zemplén népéletéből. Szerk.: Kováts D., Sátoraljaújhely, 1971. 2. A nagyböjtöt a szlovák és ukrán lakosságú falvakban vielky posí-nak nevezik. 3. A böjti gyümölcslevest Abaújalpáron a következőképpen készítették: Az aszalt gyümölcsöt, almát vagy körtét, a susinkát, jól megmosták és megfőzték. Ezután tejföllel és liszttel felhabarták, s így sűrű, főzelékszerű levest kaptak. 4. Nyilvánvalóan igaza van Bálint Sándornak, amikor a szokás eredetét a görög katolikus liturgiában keresi. Vö. Bálint S.: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 1973. 191. 5. Annak, hogy nagycsütörtökön miért hallgatnak el a harangok, legendaszerű okát adja Riedl F.: Magyarok Rómában. Budapest, 1900. 31. 6. A tűzszenteléshez vö. Zalán M.: A nagyszombati szentelt tűz használata népünknél. Ethn. XXXIX. 1928. 109—112. 7. Vö. Réső Ensel S.: Magyarországi népszokások. Pest, 1867. 323.; A nagyheti szertartásokhoz ld. még Andreas J.: Brauch und Liturgie in der Heiligen Woche. In: Ostern in Tirol. Red.: Grass N.: Innsbruck, 1957. 315—327. 8. Rudabányácskán az ilyen abroszt íebófcának nevezik. 9. A területünkre vonatkozó, a húsvéti öntözködéssel kapcsolatos adat található: Abaúj vármegye és Kassa. Magyarország megyéinek és városainak monográfiája. Szerk.: Borovszky S.—Sziklay J. Budapest, 1896. 393. 10. Vö. Von Sydow C. W.: Die Begriffe der Ersten und Letzten in der Volksüberlieferung. Selected Papers of Folklore. Copenhagen, 1948. 146—163. 11. Vö. Bogatyrov P. G.: Actes magiques, rites et croyances en Russie Subcarpatique. Paris, 1929. 77. 12. Vö. Szendrey A.: A napforduló és a mágikus állatvédés összekapcsolásának kérdése. Ethn., LXX. 1959. 313—339. 13. A búzaszentelés liturgiatörténeti hátteréhez ld. Katolikus Lexikon, III. Szerk.: Bangha B. Budapest, 1932. 283. 14. A gyógyfüvek szentelésével kapcsolatban számos elszórt adatot ismerünk, összefoglaló tanulmány azonban még hiányzik. 15. Az általunk vizsgált területhez közel eső vidékről jó összefoglaló tanulmány. Bakó F.: A májfa és a májusi kosár Heves megyében. Egri Múzeum Évkönyve, IV. Eger, 1966. 257—303. 16. Az úrnapi ünnepekhez, ld. Katolikus Lexikon, IV. 423. 17. A tűzugráláshoz vö. Manga J.: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Budapest, 1968. 157—166. Marót K.: Szent Iván napja. Ethn., L. 1939. 18. Vö. Btthocin O.: Die Feiertage des Sommers und Herbstes in Rumänien. Zeitschrift für Batkanologie, VI. 1968. 3—39. 19. Más szempontok alapján, de ezt kutatta Bálint S. is. Vö. Bálint S. 1973. és Bálint S.: Ünnepi kalendárium, I—II. Budapest, 1977.