A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)
Néprajzi közlemények - Hőgye István: 17-18. századi adatok a tokaji lakodalmi szokásokhoz
17—18. századi adatok a tokaji lakodalmi szokásokhoz Népünk életének mindennapjaiból talán a legnevezetesebb ünneppé az esküvő, a lakodalmi mulatság szépült. Voltak vidékek, ahol napokig, sőt egy hétig is eltartott ez az ünnep. Tokaj évszázados lakodalmi szokásaiból már 1891-ben közölt értékes leírást Kiss Áron, az Ethnographia hasábjain. Ezúttal néhány levéltári adatot közlünk a 17—18. század lakodalmi hagyományaiból. Tokaj város 1610. évi törvénykönyve az alábbiakban rögzítette a lakodalmak „hivatásos" leánykérőinek feladatait: „Leány kereöknek tisztek es hivatalliok I. Ez varosban vadnak bizonios Leanykereök, kiket az beöcsülletes Tanács rendelt, az kiknek házasságra való szándékok es igiekezetek vagion Isten szerent ezeket keressek megh es ezek io modgiaval Isten szerent véghez viszik minden tisztességes dolgait. II. Az ki efféle dologban egieliti es meltoztattia magát, az Leány kereöknek eleven dian marad, tudni illik Husz Magyar forinton. III. Mikor az Leány kereö leányt avagy aszszoniallatot haza kér, mivel hogy az is eö tiszti, tartozik az Leanykereö az Praedikatorhoz fel menni es meg hirdettetni. Az Leanykereök penigh tisztek szerent rea vigiazzanak, kiket szereznek eöszveö, mert az Biro az Tanacsval egietemben illendeö büntetéssel megh bünteti ha bizoniosan megh nem tudgia mindenik személynek allapottiat miben légien .. „Hivatásos" leánykérő tisztséggel csak az arra rátermett személyt, esetleg egyszerre több személyt bíz meg a város tanácsa, olyanokat, akik „jó móddal véghez tudják vinni annak minden tisztességes dolgait", amiért a város pénztárából évente „eleven díjat" kapnak. Az 1610. évben leírt szokástörvény körvonalazta feladatukat, hogy a lányt vagy „asszonyi állatot" kérjék meg szüleitől a fiú vagy annak szülei nevében, majd a házasulandókat a papnál hirdettessék ki. Szigorú kötelességük volt megismerni és megismertetni a házasságra lépők „állapottyát" erkölcsi és anyagi szempontból is. Az ő „tisztük" lehetett az esküvő formai előkészítése, a vendégek meghívogatása, az ünnepség lebonyolítása, a vendégsereg szórakoztatása. Vidékieket és rangosabb vendégeket már 1733-ban is „levélbeli meghívóval" kértek fel részvételre, az ünnepség fényének emelésére, mint tette özvegy Tornayné Bencze Éva asszony, Klára lányának esküvője előtt Rutkay Dániel megyei nótárius meghívásakor:
