A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Niedermüller Péter: A tavaszi és nyári ünnepkör szokásai a zempléni hegyvidéken

elbújtak a legények és a sétáló vagy valahová igyekvő leányokat alaposan leöntötték. A legényeket minden háznál behívták, sonkával, borral, süteménynyel kínálták. Ma már jobbára csak a fiatalabb legények és a gyerekek járnak öntözködni, de ők is csak kölnivízzel. A leányok, asszonyok másnap, húsvét harmadnapján adták vissza a kölcsönt. Meglesték a legényeket és egy nagy vödör vízzel leöntötték őket. Ezért már nem járt ajándék, de a legények, gyerekek mindig kaptak az öntözködésért pénzt, hímes tojást. A hímes tojásokat az asszonyok, leányok odahaza készítették, sőt sok helyen (Ohután, Mogyoróskán, Baskón, Rudabányácskán) még ma is készítenek. Ma már természetesen boltban vásárolt festékkel díszítik a tojásokat, régebben azonban különféle eljárásokat ismertek. A tojások megfestésének egyik módja az volt, amikor az asszonyok vagy leányok a zöld vetést megfőzték, s a forró vízbe beletették a tojást, ami így szép világoszöld színt kapott. Emellett készítettek hagymahaj segítségével barnás színű tojásokat. A hagymahajat a zöld vetéshez hasonlóan megfőzték, s amikor a víz forrni kezdett, beletették a tojásokat. Ezek a tojások mind egyszínűek voltak, nem került rájuk semmiféle minta. Ilyen tojásokat nagy számban készítettek Abaújalpáron, Fonyban, Hejcén, Boldogkőújfaluban. Legkedveltebbek azonban azok a tojások voltak, amelyekre valamilyen mintát, alakot rajzoltak. Ilyenkor a tojás héjára viasszal rárajzolták a kívánt mintát, leginkább virágokat, szíveket, a leányok pedig kedvesük nevét írták a tojásokra. Az így előkészített tojásokat aztán a már említett zöld búza, hagymahaj vagy jégerfahaj (Regéc) levében megfőzték. Ahol viasszal „megírták" a tojást, ott a festék nem fogta meg, s így a minták fehéren megmaradtak. Húsvétkor, különösen annak első napján a táplálkozás is ünnepibb volt. mint egyéb alkalmakkor. Reggelire általában húsvétra sütött kalácsot ettek tejeskávéval. Ebédre töltött tyúkot, sült húst, töltött káposztát, húslevest, esetleg főtt sonkát ettek. A jobb módú családok Boldogkőváralján, Fonyban, Hejcén húsvétra bárányt vágtak, amit töltve vagy sülve fogyasztottak. Érdekes hiedelem fűződik Öhután az első napi ebédhez. Első nap ebédig egy korty vizet sem ittak, hogy nyáron jól bírják a szomjúságot. Karácsonyhoz és pünkösdhöz hasonlóan húsvétkor is mindig megajándékozták a pásztort kaláccsal, lángossal és pálinkával, akinek ez a járandósága a szerződésben is benne volt. Az állatok első kihajtásának időpontja ugyan változó (Baskón, Fonyban, Hejcén április elseje, Abaújalpáron, Boldogkőújfaluban május elseje), de a legtöbb helyen mégis Szent György napjához kötődik. Ezen a napon különböző eljárásokat kellett végezni, hogy az állatnak semmi bántódása ne essen.

10 Az első kihajtás előtti napon patkóra fejtek, hogy a boszorkányok ne vegyék el a tehén hasznát. Hajnalban mielőtt először engedték volna ki az állatokat, a csordát szentelt vízzel hintették meg, hogy a kísértetek ne tudják bántani. Mogyoróskán és Regécen ilyen alkalmakkor sóval hintették fel a földet, hogy a disznók és a tehenek ne szaladjanak szét." Abaújalpáron és Baskón meg is füstölték a tehenet. Egy rossz edénybe parazsat tettek, amire szentelt ökörfarkkórót szórtak. Ezzel a fűvel háromszor megfüstölték a tehenet, s így a boszorkányok nem tudták elvenni a tejét. Általános szokás, hogy amikor kivezetik az állatot az istállóból, keresztet vetnek magukra és az állatra is. A pásztorok egyébként az első kihajláskor is kapnak ajándékot.

12