A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Benedek Miklós: A rendőr őrmester Miskolci Útmutatója

Végezetül bemutatja, illetve felsorolja a könyv a raktárral is rendelkező kereskedők és iparosok nevét, tevékenységét, illetve üzletágát, székhelyét. Egyszázkét kereskedő és iparos cég található e lajstromban, köztük nem egy, amelynek a neve mindmáig fennmaradt, az utódok előtt is jól ismert (például Weidlich Pál). S ha a kereskedelmi ajánlaton túl még valaki kíváncsi volt valamire, netán adásvételi szerződést akart kötni, vagy egyéb hivatalos írást csináltatni, megtalálta a könyvben a közjegyzők címét is. Mindössze kettő működött az idő tájt a városban. Az eddigiekből talán kitűnik, hogy Berecz Lajos őrmester zsebkönyve valóban sok adatot tartalmazott, segítette a korabeli tájékozódást a városban, s bizonyos mértékű következtetések levonására is módot ad. A hivatalok, kereskedők, iparosok, egyebek számadatain túl arra is, hogy 1903-ban, háromnegyed évszázaddal ezelőtt, milyen szűk körre korlátozódott Miskolc. A 139 utcát jelentő város térképét ha gondolatban rávetítjük a mai városképre, vagy annak csak az 1903-beli részére, rendkívül sok fehér foltot találunk. A legszűkebben értelmezett belvároson kívül igen kevés helyen laktak, a Szeles utcától északra eső területek csak éppen kezdtek még benépesülni, a Népkerten túl alig volt városi élet és település, Diósgyőr felé pedig alig haladt túl a város a Szent Anna templomon, a mai Eszperantó téren. Képet kaptunk a hivatali szervezettségről, kereskedelmi hálózatról, orvosi ellátottságról, utcanevek cseréiről. Az a tény, hogy kilencvenegy új utcanév szerepel, illetve egy sor településrész akkor kapott utcanevet, a századfordulón meglendült településfejlődésről árulkodik. Sok mindenről nem kaptunk adatot, támpontot, de nem is lehetett Berecz Lajos célja az utókor számára nyújtandó tájékoztatás. Ha visszatérünk az Előszóban megfogalmazott célhoz, úgy tűnik, az Űtmutató a kor igényeinek megfelelő adatokat tartalmazott. Igaz, nem számolt a kultúra iránt érdeklődőkkel, nem számolt a város közigazgatási határán kívül dolgozó és nagyrészt élő diósgyőri munkások és bányászok esetleg eltérő érdeklődésével, a századfordulót követő évek polgári Miskolcát és annak emberét kívánta szolgálni, de adalékokkal nekünk, az utókornak is szolgált. Nem kíváncsiskodom a tanácsi és egyéb hivatali dolgozók lakcíme után, ha most jelenne meg egy hasonló tartalmú útmutató, egy sor közlése nem érdekelne, de némely közérdekűbb tájékoztatása — például mit, mikor, hol lehet kapni, orvosi ellátás, hol, milyen szakorvos érhető el, díjszabások, egyebek — kiegészítve egy-két mai szükséges ismerettel — például fűtési és egyéb szolgáltatási hibák bejelentése stb. —, akár egy mai városi útmutató szerkesztésének kiinduló pontjaként is szolgálhatna. Mert ma is előadódik, hogy „valamely hivatal vagy czég holléte után" érdeklődve bizonytalansággal találkozhatunk. Benedek Miklós