A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Történeti közlemények - Benedek Miklós: A rendőr őrmester Miskolci Útmutatója

telepét ismerteti, pontosan felsorolva, milyen árucikket melyik piacon, illetve telepen lehet vásárolni, egyes áruféléknél azt is jelzi, mikor árusítják. Búza, rozs, árpa, kukoricza, főzelék, termény, takarmány, baromfi, fa- és cserépedény a Búza téren, tejtermék, tojás, vaj, túró a Felső-Széchenyi utcán, hentesáru, kenyér, élővirág, mész a Verbőczi utcán kapható. A csizmadiák, magyar szabók, kalaposok, lakatosok, szűcsök árusító helye hetivásárkor az Iskola utca, a cipőáruké a Deák és Zárda utca sarka, halat viszont az Arany János utcán lehetett vásárolni, míg tisztított baromfit a Király utcai standokon, tűzifát viszont minden időben a Fáskertben, a Győri kapuban. Szarvasmarhát, lovat, sertést, juhot, kecskét az országos vásárok második napján és minden hónap első szerdáján árusítottak a Vay út melletti Baromvásár-téren. A városban és környékén levő jelentékenyebb gyárak, malmok és szövetkezetek címszó alatt huszonkét üzemet, illetve létesítményt találunk, köztük a M. kir. áll. diósgyőri vas- és aczélgyárat, a Légszeszvilágítási részvénytársaság telepét, a későbbi gázgyárat, a Villamos vasút részvénytársaság telepét, több malmot, a Szilágyi és Diskant, meg a Hercz gazdasági gépgyárat, s egy-két más, olyan kisüzemet, amely nagyrészt a második világháborúig, sőt azon túl is funkcionált. A vendéget bizonyára az is érdekelhette, hol szállhat meg, hol étkezhet, szórakozhat. Bőséges kínálattal él a Czimtár: Kávéházak és szállodák címen hét intézményt említ, közülük kettő, a Pannónia és a Korona — ma Avas — napjainkban is régi helyén működik. Vendéglők és szállodák címen kettőt találunk, kávéházat viszont kilencet. Vendéglők, bormérések, mulatóhelyek fogalma alá huszonkét különböző helyet sorol Berecz Lajos Ütmutatója. Ha a kedves vendég érdeklődött, a rendőr útbaigazíthatta, vagy akár az érdeklődő maga is megtudhatta a könyvecskéből, merre induljon. Miskolc századfordulói iskolaellátottságát is tükrözi a könyv. Két gimnázium működött, a református és a római katolikus, az előbbi a mai Zrínyi, a másik a Földes Gimnázium helyén. A Palóczi utcán volt a nagy hírű református leánynevelő intézet, a Dayka Gábor és Kun József utca sarkán a polgári és felső kereskedelmi iskola. Három hitfelekezet tíz elemi népiskolát tartott fenn, s volt még egy községi elemi népiskola. Megtalálható még a jegyzékben a Miskolczi alapítványi óvoda, valamint a városi zeneiskola is, amely utóbbi a mai Deák téren, az egykori Zárda utcában működött. A város nem lehetett város megfelelő katonai és polgári karhatalom nélkül. Mint a Czimtár tudósít, a városban akkoriban öt katonai laktanya volt. ezekből más rendeltetéssel négy még ma is áll, csak a mai Petőfi utcáról tűnt el az egykori Szepesi laktanya. Volt egy csendőrségi laktanya a Csabai kapuban, ma már nincs meg az épülete, később a szomorú emlékű elhárítás székelt benne. Található volt még egy pénzügyőri szakasz és négy rendőrségi laktanya. E négy rendőrségi laktanyában az Útmutatót író Berecz Lajos őrmester oktatón kívül tizenhárom tisztes, meg egy börtönfelügyelő-kulcsár, továbbá hatvanhét közrendőr munkálkodott. A létszám azonban nem volt teljes, mert hetvenhét lett volna a rendőrlétszám. A közrendőrökön kívül, mindenkit név szerint, beosztással és lakcímmel mutat be a könyvecske. S ami igen fontos és hasznos volt: bemutatja a rendőri őrszemek keretbeosztását. Tizennégy ellenőrzési és váltási hely volt a városban, mindegyikhez pontosan körülírt „éjjeli czirkáló és felügyeleti helyek" tartoztak, s így az adott körzetben mindig meg lehetett találni a rend éppen szolgálatos őrét.