A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - ifj. Barta János: Falu és külvilág

struktúrája nagyjából megegyezett az itteni falvakéval, lakóinak szegénysége pedig még nagyobb volt. Mai szemmel nézve persze, az érintkezések koncentrikus körei által érintett 2—3 megyényi terület nem tűnik nagynak. A hagyományos eszközökkel (gyalog, szekéren) lebonyolított régi utazások jelentősége és az általuk kínált ismeretek tömege mégis vetekszik a maiakkal. Hiszen időtartamuk nem volt kisebb a mai ember gyors közlekedési eszközökkel megtett útjainál, formái azonban a megtett útvonal sokkal alaposabb megismerését tették lehetővé, mint amit elképzelnénk. Az utazás lassú tempója, a gyakoribb megállások elősegítették a kapcsolatok kialakítását az útvonal szinte valamennyi helyén, a közbeesőkön csakúgy, mint a végponton. A kelet-abaúji községek lakói így valóban megismerhették azt a környezetet, amelyben éltek, ismerték útvonalait lépésről lépésre, falvait házról házra, gyakran lakóival egyetemben, s pontosan tudták, hogy ügyeikkel mikor, hová forduljanak. Mérlegelni tudták saját lakóhelyük értékeit, előnyeit, hátrányait, s ítéletüket igen reálisan alkották meg. (A ma utazója ezzel szemben számos átmenő állomásáról csak a pályaudvart vagy az útkereszteződéseket ismeri.) Milyen nyomot hagyott az emberekben az utazás, az idegen vidékek megismerése? E téren a mai emberétől eltérő szempontok döntöttek. Nem a táj szépsége, hanem a megélhetés lehetőségei alapján mondták ki a végső szót. S ilyen vonatkozásban a meglátogatott vidékek az otthoninál nagyobb lehetőségeket tudtak felmutatni. A piaccal vagy vásárral bíró helyek forgalma, áruválasztéka, a szőlőtermelő Hegyalja munkalehetőségei mind vonzóak voltak az odalátogatók előtt, feledhetetlenek a visszatérők számaiba. De az Alföldön próbálkozó cselédembernek a bőven termő síkság is tetszett, mert ott az otthoninál kevésbé kellett megküzdeni a betevő falatért. A mai ember számára esztétikus küllemű Hernád völgye, Regéc és Boldogkő várának romantikus képe viszont az ottlakókban szegénységük képét villantotta fel. — Az idegen táj szépségével, romantikájának emlékével talán csak az az első világháborús katona tért haza, aki úgy emlékszik az Isonzó környéki sziklás hegyekre, hogy ott a „varnyú is csak cikcakkban tudott felrepülni". — Az utazások nem esztétikai, vagy közvetlen élménytartalmukkal, hanem más vonatkozásaikkal hatottak az emberekre. Tapasztalatokat, ismereteket lehetett rajtuk keresztül szerezni az idegen tájak embereiről, gazdálkodásukról, életmódjukról, szokásaikról, öltözködésükről, szórakozásaikról. Fontos eszközei voltak ezek a nép anyagi és szellemi kultúrája terjesztésének. Hogyan viszonyulnak a kelet-abaúji falvak érintkezései, kapcsolataik intenzitása más vidékekéhez? A kapcsolatok szálai — mint láthattuk — szép kört ölelnek fel, s e kör talán még szélesebb is, mint más területeké. Korábban szóltunk arról, hogy a Hernádhoz közelebb eső falvak szakboltjaikkal maguk is a hegyi falvak koncentrikus köreinek legelsőit alkották. Ahol tehát a kapcsolatteremtő szükségletek egy részét saját erőből ki lehetett elégíteni, ott e kapcsolatok megfelelő csoportja is hiányzott (kereskedelmi összeköttetés a vásárhelyeknél, munkaalkalom a hegyaljai nagyközségeknél stb.). A nagyobb (alföldi) falvak lehetőségei a kapcsolatteremtésre tehát eleve szűkebbek lehettek, mint e kis hegyvidéki községeké. Talán a fordított arányt kellene itt is alkalmaznunk: minél szegényebb volt egy vidék, lakói annál inkább rákényszerültek az utazásra. A Zempléni-hegység vizsgált községei valahol közép-