A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - ifj. Barta János: Falu és külvilág

mi különbségeket, s azokat igyekezett tiszteletben is tartani. A belső és külső rangsorolás tükröződött a házasságkötési szokásokban (párválasztásban), valamint a falucsúfolók jellegében. E kelet-abaúji kicsiny falvak többségénél a fiatalok idegenből házasodtak, az esetleges vallási szemponton túl azonban az egyes községek lakosságának vagyoni helyzete is fontos szerepet játszott. Nem szívesen házasodtak a közismerten szegény falvakból: Regééről, Mogyoróskáról, Korlátról. De míg az előző kettő szegénysége relatív volt, hiszen a hegyvidék általános szegénységéből származott, ahol a lakosság az egymással való, ill. más hegyi falvakkal teremtett (Háromhuta, Komlóska) kapcsolatokkal kárpótolhatta magát a völgybeliek elzárkózásáért, addig Korlát nincstelensége a falura terpeszkedő nagybirtok következményeként végzetesnek bizonyult, amely a falu lakosságát nagymértékben elszigetelte a környéktől. A korlátiak — kivételképpen — gyakrabban házasodtak egymás közt, mint idegenből. Ugyanezt az alárendeltséget tükrözik a falucsúfolók is. A hegyi és völgybeli falvak lakói jóízű mondókákkal ugratták egymást. De míg a hegyieknek többnyire szegénységét figurázták ki (Mogyoróska, Regécke, nincsen benne kenyérke), addig a völgybelieknek rátartiságát, felvágását (Hire-hágó vizsolyiak, nagykalapú vilmányiak, hosszúgatyás árkiak . . .). Szomszédaik kicsúfolásában a legszegényebb hegyi falvak sem maradtak el, hiszen gazdasági téren (ha kisebb értékű árukkal is), partnerei lehettek a völgybelieknek. Korlát szegénysége, lakói többségének cselédsorsa azonban tudati megnyilvánulásaiban is korlátozta e közösséget, amelynek érdemleges falucsúfolója sem alakult ki. (Bár a korlátiak is alkottak véleményt a környékbeli falvak lakóiról, még elmarasztaló ítéletük sem kapcsolódott gunyoros kifejeződéshez.) A kitekintési alkalmak összességükben végül számos lehetőséget nyújtottak arra, hogy a vidék lakosai közelebbi-távolabbi helyekre eljussanak. Az alkalmak sokfélesége különféle társadalmi rétegeket mozgatott meg, ha más okból is, végül azonban mindenki utazhatott. A vidék kapcsolatai nagyjából sugarasan mutattak csaknem valamennyi égtáj irányába. A legtöbb szál dél— délnyugat felé tartott, erre mutattak a legnagyobb utazások nyilai is. Az átlagos ember is eljutott az Alföldre vásározás, szolgálat vagy a pócsi búcsú révén. Miskolc, a mai megyeszékhely, valamint Eger, a szakmát tanulók, s a cselédlányok számára jelentett fontos állomást. Az első világháború után azonban Miskolc gazdasági vonzereje is nőtt, s a város gyakran jelentette a délnyugati útvonalak végpontját. Nem kevesebb alkalom kínálkozott északnyugaton, a Hernádon fölfelé. Ezek a szálak viszonylag rövidek voltak: Kassán túl a vidék lakosai általában nem jutottak, a Felvidékkel kapcsolataik egyáltalán nem voltak. Az államhatár közbekerülése e szálakat még inkább megrövidítette: Göncön túl az új határig nem akadt jelentősebb hely, ahová érdemes lett volna járni. Intenzív kapcsolatokat hordoznak, ha még rövidebbek is, a nyugatra mutató szálak, amelyek általában nem hagyták el a Hernád völgyét. Ezzel szemben viszonylag kevesebb alkalom kötötte a vidéket délkelet felé. A Hegyalja kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai inkább a Bodrog-völgyet, ill. a Bodrogközt hálózták be. Végül persze a kelet-abaúji lakosság csaknem minden rétege talált lehetőséget, hogy a hegy túlsó oldalán lakókkal kapcsolatot teremtsen (vásározás, faeladás, munkavállalás). Csaknem teljesen hiányoznak viszont a kelet és északkelet felé mutató szálak. Nem alakultak ki kapcsolatok tehát a Ronyva völgyének helységeivel, amelyeknek gazdasági