A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: Majorsági birtokok a diósgyőri koronauradalomban a jobbágyfelszabadítás időszakában

A szakszerű erdőgazdálkodás a XVIII. század második felében kezdődött el a Bükk hegység erdőségeiben. A bükki településeken indult meg először az ipari fejlődés, a hamuzsírfőzés, mész- és szénégetés, üveg- és papírgyártás, bányászat és vaskohászat. A diósgyőri koronauradalom virágzásának időszaka egybeesik a manufaktúraipar kibontakozásával, fellendülésével, melynek során egyenes út vezetett a massától a kapitalista nagyüzemi jellegű termelés diósgyőrvasgyári kialakulásához. Ez az ipari fejlődés mintegy évszázados története során töretlen volt, s a tervszerűnek nevezhető uradalmi birtokpolitikában, gyökerezett. Sokkal nehezebb, körülményesebb és akadályokkal telítettebb volt az uradalmi jövedelmek emelése során számba jövő másik út, a majorsági gazdálkodás intenzitásának növelése. Az 1755-ben visszaváltott uradalom gazdálkodásáról az 1744-ben készült összeírás nyújt tájékoztatást.

5 Az uradalmi majorsági központ a régóta lakatlan diósgyőri várban és a vár közvetlen közelében volt, és a bérbe adott kocsmáktól, mészárszékektől eltekintve minden létesítmény a növénytermesztésre és állattartásra épülő gazdálkodás szolgálatában állott. A diósgyőri vár északnyugati szomszédságában állott a provizori ház, a cselédház, az uradalmi majoros lakása, a „szekér állás" és két istálló. A provizori ház egyemeletes volt, emeletén és földszintjén 2—2 szobával, 1—1 kamrával és illemhellyel. Az épület földszintjén volt a konyha. A provizori ház mellett állott a 2—2 szobakamrás cselédház, amelyhez még egy közös konyha is tartozott, valamint az uradalmi tömlöc, amelynek végéhez a „szekér állás" csatlakozott. Ezeket az épületeket sövénykerítés választotta el a szomszédságban levő uradalmi majortól, amelyben a következő épületek helyezkedtek el: az uradalmi majoros szoba, konyha, kamra és pitvar helyiségekből álló lakása, amelyhez két pince is tartozott. Az egyikben a tejtermékeket, a másikban pedig a zöldségféléket tárolták. Két nagyméretű istálló, ahol 25 lovat és szarvasmarhát tartottak. Az uradalmi majort szintén sövény kerítés zárta el a betolakodók elől és innen vezetett bejárat a szintén sövény kerítésű „csűrös kert"-be. Az uradalmi major szomszédságában levő várat már hosszabb ideje nem használták lakóhelyül, nagyon romos állapotban volt. A keleti szárnyrészt azonban zsindelylyel lefedték és 6 helyiségét használható állapotba hozták. Egy helyiségben a várkápolna működött, ötben pedig gabonát tároltak. A gabona tárolására szolgáló helyiségek alatt levő boltozatos termeket borospincének használták. A vár alatt levő, nagyon elhanyagolt, náddal benőtt halastóban csak silányabb fajtájú halak éltek meg. Ennek szomszédságában állott az uradalom 3 kőre járó vízimalma, a hat törővel ellátott kölestörő, az uradalmi serfőzőház és a miskolci posztósok által épített és census fejében használt kallómalom. Az uradalomnak két kocsmája és egy mészárszéke volt. Az egyik kocsma a város alsó részén, a másik pedig a Miskolcra vezető út mentén helyezkedett el. A mészárszék a vár közelében, a Szinva folyón átvezető híd szomszédságában állott, amelyhez egy fából készült haltartó is tartozott. A diósgyőri uradalmi épületeket a kertek övezték. A ma is létező plébánia mellett volt az un. „Megyés kert", amely a benne levő meggyfákról kapta nevét és az ún. „Virágos kert" gyümölcsfákkal, veteményekkel. A Megyés kertben deszkából készített méhes is állott. Mindkét kertet sövénykerítés zárta le. A mai strandfürdő szomszédságában terült el az ún. „Kő-kert", amely onnan kapta nevét, hogy a lakosság házai vették körbe, mintegy mesterséges kerítést alkotva. A kertövezeten