A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: Majorsági birtokok a diósgyőri koronauradalomban a jobbágyfelszabadítás időszakában

kívül helyezkedtek el az uradalmi földek, az uradalom saját kezelésű birtokai. Ezek a földterületek együttesen 97 kassai köböl szántóból, 105 kocsi szénahozamú réíből állottak.

1

' Az uradalomnak a nagy múltú diósgyőri szőlőterületen mindössze két darab szőlője volt, de az egyik a plébános haszonbérleteként nem számítható saját kezelésű uradalmi birtoknak. A másik szőlő 30 magyar forint értékű volt és 2,5 vasa bor jövedelmet adott. A diósgyőri uradalom másik majorsági központja Kövesden volt. Az uradalmi majorság a várostól negyedórányi távolságra Szentistván felé helyezkedett el. Az itt levő lakóházakban már 1722-ben is 2—2 szoba, kamra volt, amelyhez négy istálló és egy 40 öl hosszúságú. 10 öl szélességű csűr csatlakozott. A csűrben 2000 kereszt gabonát tudtak tárolni.' Az 1744. évi összeírás adatai megegyeznek az épületek számát illetően, de már a csűr helyett 20 gabonás veremről tesznek említést, amelyeknek 960 köböl gabona befogadóképességük volt.

s A kövesdi majornak 1722-ben 450 kassai köblös földje volt, amelyhez 1724-ben 2 köblös, 100 kocsi szénát adó allodiális rét is tartozott.

9 Az 1744-ben készült összeírás szerint az allodiális földterület csökkent. Igaz, a rét nagysága változatlan maradt, de a szántóföld területe kisebb lett, mindössze 200 köblös volt.

10 Az 1744. évi összeírás szerint csak ezen a két területen voltak majorsági birtokok. A szántók és a rétek szőlőhöz viszonyított nagyobb területe arra enged következtetni, hogy az uradalomban növénytermesztésre és állattartásra épülő gazdálkodást folytattak. Az ilyen termelési profil kialakulása kétségtelenül azzal volt összefüggésben, hogy a paraszti árutermelésben a XVIII. század derekára szerkezeti változás következett be. A paraszti gazdaságok a majorsági gazdaság támadásával, a megtermelt gabonatöbblet kilenced formájában történő elvonásával szemben úgy védekeztek, hogy a földrajzi körülményeket és a terület történelmi múltú szőlőkultúráját kihasználva intenzív szőlőművelésbe fogtak. A bor értékesítéséből származó jövedelem azt eredményezte, hogy a paraszti árutermelés területünkön sokkal hatékonyabbá vált, mint a gabonatermesztésre és állattartásra épülő uradalmi majorsági termelés.

11 A XVIII. század második felében a majorsági nagybirtok a bortermelés hasznának lefölözésére törekedve ismét támadást intézett a paraszti gazdaságok ellen, de ez a kísérlet már nem járt eredménnyel. Az uradalom mezővárosainak lakossága képes volt érdekeit megvédeni, jogait biztosítani.

12 A diósgyőri koronauradalom 1744. évi összeírását erős kritikával kell fogadnunk. A majorsági birtokok területe mindenképpen nagyobb lehetett, annak ellenére, hogy a diósgyőri és a kövesdi allodiumokon kívül másokat nem tüntet fel. Elgondolkoztató, hogy miért nem szerepel a nagy kiterjedésű Muhi puszta, valamint több jobbágyfalu az allodiumok felsorolásában. Hasonlóan megtévesztő az uradalom 1775. évi összeírása is, amely a következői állítja: „Mivel az uradalom földművelést nem űz, nincsenek is szántóföldjei, kivéve a Dőri házhoz és a két miskolci nemesi kúriához tartozó kis földeket, amelyeket a múlt évben városi lakosok vettek bérbe. Kaszállója van az uradalomnak Miskolcon és Diósgyőrben összesen 581 4/8 kaszás." Az állítás képtelenségét bizonyítja már maga az összeírás többi része is, ahol az uradalom diósgyőri majorsági központjának leírását adják, amely ha nem is dinamikusan, de egy fejlettebb allodiális gazdálkodást mutat. Erre az időre felújították az 1744-ben is meglevő létesítményeket. 1772-ben újjáépítették az uradalom három kőre járó malmát és mészárszéket. A korábban létező épületek mellett