A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

Dobrossy István: Panaszos levél a miskolci görög kompánia belső ellentéteiről

Gendali Naum a consistórium tagjaként 1810—1812 között az Iskola Curá.tora, azaz gondnoka volt. E funkcióban őt Pécsy László előzte meg (1808— 1809) és Janovits Ferenc követte (1812—1815), ami csupán azért lényeges, mert a panaszos levél további részében mindkét személlyel, ill. nevükkel találkozunk. Gendali gondnoksága idején három professzort fizetett az iskola. Kezdettől, vagyis az iskola megalapításától itt tanított 1811-ben bekövetkezett halálig Apostolovics (Aposztolovikisz) János.'' Apostolovics mellett már 1809ben professzornak írják Gyika Naumot, majd 1810-ben találkozunk először a számadásokban Sajtinszky nevű professzorral, aki a német és deák nyelv tanára volt.' A levéKró továbbiakban hosszasan taglalja a görög közösség történetét, amelyben élesen elkülönít két fejlődési időszakot. „Az 53. esztendők elforgása alatt, miólta ezen B. Communitásban vagyok, két féle Epochat (ti. időszakot) értem. Az első epochaban, amelly 33. Esztendeig tartott, minthogy Istenfélő, Csendes, Jámbor és Igazság szerető emberek voltak a Kormányba rendelve, a Kösségünk mindig virágzott, szaporodott, boldogult, és nem csak a T. Ns. Vgye kegyes szine előtt egész szeretetéb(en) volt, hanem a jó tetzését is kegyesen a Communitásunkhoz mindig mutatta. — Ezen epochaba vettük meg és szerzetük ezen Tágas fundust, a paróchiával együtt, a Templomot az Isten Ditsőségére építettünk Janovits Ferencz az Iskolát, megboldogult Szonte Tamás Ur az Ispotályt saját pénzekkel a Sz. Eklésiánk és Kösségünk hasznára felépítették, valamint több Istenfélő akkor életben volt Kösségünk Tagjai az Isten Ditsőségére sok féle fundusokat (ti. alapítványokat) tettek, s azok(na)k állandó meg maradására olyan jó, az Isten és országunk Törvényével meg egyező Statútumot magunk közt tettük, azt saját Kéz írásunkkal és rendes esküvésekkel meg erősítettük és aszerént kormányoztatott ditsőségesen a mi Communitásunk hogy asz Ekklésiánk es Iskolánk fundationalis Capitalisok bátorságban voltak, s anál fogva virágzott az Iskolánk 3. görög Professorokkal és egy Deák Német és Magyar Professorrai és mind a 4. Professorok pontosan anak idejében ki fizetődtek, holott egyiknek akkor több fizetése volt, mint most kettőnknek." A kompánia Gendali által érzékelt, és lezáródott első fejlődési szakaszával kapcsolatban két megjegyzést tehetünk. A 18. század a miskolci görögség életében valóban egy egyenesen felfelé ívelő, kiegyensúlyozott gyarapodással párosult, virágzó, tőkeerős időszak volt. A következő évszázad ehhez viszonyítva már folyamatos, lassú hanyatlás. A 18. század és a 19. század eleje a nagy építkezések ideje (templom, iskola, ispotály, kereskedőházak és üzletek építése, átalakítása a Széchenyi utcán és az ebből nyíló mellékutcákban).

8 A 19. század és főleg annak második harmada a magánkézben felhalmozott, elsősorban árukészletbe fektetett, csak az önmagát szaporító pénz, és nem a létesítményekben is megvalósuló tőkebefektetés időszaka. A pénzfelhalmozó tevékenység eredményeként a kompánia tovább differenciálódik. Kevesek még gazdagabbak lesznek (Xivkovics, Dadányi, Pompéry családok), a többség viszont végleg felhagyva a kereskedelemmel, asszimilálódik, polgárrá válva beilleszkedik a város társadalmába. Erre a folyamatra utal inkább ráérzessél, mint tudatosan, de végső következtetéseiben helytállóan, a levél írója. A másik megjegyzés az iskola tanáraival kapcsolatos, azok évi díjazására, számuk alakulására vonatkozik. Gendali curátorsága idején az iskola három profesz-