A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

Hőgye István: A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században

1760-ban, a bőrök árának megállapításakor, a kiküldött deputáció méltányosnak találta a görögök érdekét is figyelembe venni, a már meglevő áruikat még a régi áron eladhatták. ,,. . . Görögök Limitatioját illeti méltó tekintetben vette ezen Nemes Députatio . . . jóllehet ugyan az ő általok áruitatott Portékák minden félék ugyan, de kivált képpen róka bőrök, farkas bőrök és más effélék, felette drágán árulódnak. Erre való nézve parantsoltatik nékiek, hogy az mostanság nállok levő Portékákat mellyeket ne talán drágább áron vettenek, még ezen a' Télen el adni, az jövő esztendőben magokat ezen Limitatio szerint alkalmaztatni tartozzanak ..." — határozták 1760-ban.

77 A gubák árulásának kérdésében azonban sokkal szigorúbban járt el a vármegye. Az alábbi panaszos beadvány hatására megtiltotta, hogy a görögök gubákat áruljanak: „...Naponkint tapasztalván egy némely matériák az többiek között az Gubáknak is árát azon okbul nevekedni, hogy az Görög Kereskedők azokat helyben és első kézbül meg vévén mértékletes áron való áruIástul gátolván ... az Gubáknak árát annyira fel verték, hogy az melly Gubákat az Gubával kereskedő becsületes emberektül öt hat Márj ásókon vásáraink alkalmatosságával meg venni lehetett, mostanság nyoltcz, kilentcz, sőt tiz Márjásokon is nehezen lehet meg venni. Melly képtelen kereskedésnek és nyereségnek módgyát kívánván el intézni s' rendben venni" . . . „Az mult Junius Havának 17. Napján itten Sátor Alja Ujhely Városában tartott Generális Gyűlésünknek alkalmatosságával el végeztük, hogy ez után az Görög Kereskedőknek gubákkal kereskedni szabad ne légyen 's illy formán ismét az elöbbeni becsületes gubával kereskedő keresztény jámborok ebéli akadály nélkül bátran vásárainkra járhassanak, kereskedgyenek .. ,"

78 Az újhelyi vásárokban 1617 óta érvényben levő vásárrendtartás szerint több vásári helypénzt fizettek a görögök, mint más árusok, sőt idegen görög megvesztegette ajándékkal az uradalom vásárfelügyelőit, hogy vásárra jöhessen.'" Egyéni kérelmekre, ha pl. a görög valakinek adósa volt, a tartozás kiegyenlítésére, behajtására a hitelező hatósági segítséget kapott. így 1777-ben Paulicsák Mihály pócspetri görögnek 800 csomó dohányát foglalták le hitelezője javára Tokajban.

80 Ha a görög volt hitelező, akikor viszont gyakran az adóst védték meg — igaz, hogy gyakori túlkapásaikkal — velük szemben. 1761-ben a tokaji uradalmi prefektus — Kégli Lipót — így védte meg Tibus özvegyét Hoffner János harácsoló görögtől, aki az özvegy minden vagyonát el akarta venni régi adósság fejében, holott a szőlő értékben kiegyenlítette a tartozást, így az öreg özvegy saját házában maradhatott.

81 Főleg a közterhektől való szabadságukat irigyelték a görögöktől, ez ellen többször tiltakozott a nemesi vármegye is. Már 1723-ban, a 103. törvény értelmében 6 évi időtartamra teljes adómentességet kaptak volna, ha letelepednek. De nem telepedtek le, ügyeskedéseikkel mégis nemcsak 6 évre, hanem szinte az egész korszakra meg tudták váltani terheiket. Ezért, amikor 1791-ben újabb 4 évi szabadságot engedélyezett a helytartó tanács letelepedésük esetén, a Zemplén megyei görögöknek is, a vármegye szigorúan tiltakozott. Országgyűlési követeinek is megparancsolta, hogy szólaljanak fel a rendelkezés ellen, „ ... hogy ezek tovább ingyen az Ország sírját ne szijják . .. minden köz tehernek alája vettessenek .. ."

82 Zemplén megye célt is ért, mert azok a görögök, akik nem szereztek magyar nemességet, egy alattvalói hűségesküi^e köte-