A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

Hőgye István: A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században

lezetten, jogilag jobbágyoknak tekintendők lettek. A hűségeskü szövegét, amit a 18. század végén mindig hivatalos kiküldöttek előtt tettek, az alábbi példával illusztráljuk. 1792. szeptember 23-án a tokaji görög Pornárovits Demeter tett fogadalmat Pálóczi Horváth László megyei aljegyző, egy szolgabíró és egy táblabíróból álló deputáció előtt: „Én Pornárovits Demeter esküszöm az Élő Istenre és az én Keresztényi Hitemre igérem és fogadom, hogy minekutána én a' Török Birodalomból a' Császári és Királyi Tartományokba által költöztem mind a mostan Uralkodó mind ezután következendő Felséges Császárhoz és Királyhoz örökössen hiv, engedelmes és alája vettetett Jobbágy leszek, annak betsületét, méltóságát és javát előmozdítani és megtartani igyekszem, a' Kárát pedig a' mennyire rajtam áll eltávoztatni kívánom. Eö Felsége Híveinek és Barátainak Baráttya, Ellenségeinek pedig ellensége leszek, mindenekben az Ország vagy Tartomány Törvényéhez magamat és tselekedeteimet alkalmaztatni fogom és valamint a' Hazának javát keresni, úgy Kárát el távoztattni igyekezem. Pénzt Magyar Országból és más Eö Felsége Tartományaiból Török Országba se titkon se nyilván ki nem viszek, sőtt ha másakat ki vinni tapasztalnék azokat is bé adni magamat kötelezem. Isten engem úgy segéllyen. Sig. Tokaj. die. 23. Sept. 1792. Ladislau Horváth de Pálócz. I. Cottus. Zempl. ord. V. Com. mp. hites szolgabíró, mp. táblabíró."

83 A görögök jelentősége a Hegyalján A görögség sokirányú tevékenységével nagy hatással volt a 18. században a Hegyalja gazdasági életére. Ha — a korábban felsorolt módokkal — egyéni céljaikat (a minél nagyobb vagyon szerzését) nézték is, mégis sok pozitív vonás figyelhető meg működésükben. Mint közvetítő kereskedők, vásárokra járó árusok, a lakosság segítségére voltak. Bizonyos árukat, keleti szőnyegeket, vásznakat, kelméket, fűszereket csak tőlük lehetett beszerezni. (A vándorló kiskereskedők, akik eljártak falvakba is, kevés haszonnal dolgoztak.) Sok embert foglalkoztattak boltjaikban, vásári áruláskor munkalkaimat biztosítottak szőlőik dolgoztatásával, fuvaroztatáskor és jobb fizetéseket a szokásosnál. Kereskedői tehetségük, üzleti, vállalkozói szellemük csodálnivaló, egész országra k'terjedt kapcsolatukat irigyelték a magyar kereskedők. Egyedül a görögök voltak hivatottak a Balkán— Hegyalja, Hegyalja—Oroszország, Hegyalja—Lengyelországgal való kereskedés fenntartására. Letelepedésükkel a lakosság létszámát is növelni akarták. Asszimilálódásuk azonban lassú volt, sokáig megtartották szokásaikat, nevüket, vallásukat, csak a nemességet szerzett görögöknek volt könnyebb a beolvadása. A megszerzett vagyon egy részét ingatlanok vásárlásába fektették, telkeket vettek, szép házakat építettek, szőlőket béreltek, vettek. Vagyonuk másik részét azonban a török területen maradt családtagjaiknak, rokonaiknak juttatták, vagy végrendeletileg rájuk hagyták. Ipari vállalkozásokba nem kezdtek. Nagyobb szerepük lehetett volna a Hegyalja szőlő-, bor-, fafeldolgozó iparában, ha a 18. század adottságaihoz igazodtak volna, ezt azonban még bizonytalan kimenetelűnek vélték, Zemplén megye tudatosan akarta hasznosítani vagy az ország javára hasznosíttatni összegyűlt pénzeiket, ezért 1747. június 21-én a Sárospatakon tartott vármegyei közgyűlésen javaslatot küldött a Helytartótanácsnak a görög keres-