A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Polonec, Andrej: Tvarované a zdobené palice (Gunda Béla)

Polonec, Andrej: Tvarované a zdobené palice (Faragott és díszített botok.) Národopisné zbierky Slovenského Národného Múzea v Martine a múzeí na Slovensku. Zväzok X. Martin, 1977. 190 lap, 222 kép Tudomásom szerint Herman Ottó volt az első, akinek a szlovák pásztorbotok felkeltették a figyelmét, ősfoglalkozások, 1. Halászat, 2. Pásztorélet c. munkájában (amely „Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye" c. munkában 1898-ban jelent meg) ír a kulávavól, amely kampó formájú, vaspántos és csörgős karikákkal felszerelt szerszám. Csörgetésére szaporábban mozog a csorda. Szerinte a Gölnic völgyében végig megvan. Liptóban Vazsecig terjed, Gömörben még Nagyrőce táján is feltűnik. Hogy hol van a keleti határa, ma még ismeretlen (728. 1.). Negyven évvel később Václavik A. már monografikusán dolgozta fel a szlovák botokat (Slovenské palice, Turc. Sv. Martin 1936). Most pedig Polonec A. mutatja be a szlovák múzeumok gyűjteményében található formákat. Ezek a nem is mindig egyszerű eszközök a szokások tárgyai is. A munkához, vásározáshoz, a lakodalomban és ünnepeken különböző formájú botot használnak. Eltérnek egymástól a pásztorok és kézművesek botjai. A hatalmat jelképezik a bíróbotok. A bot gyakran a felnőttkor szimbóluma. A botok tanulmányozásánál tekintetbe kell venni a fafajtát és a díszítést is. A szlovák múzeumi anyag nyomán 689 bot tipologizálását végzi el Polonec A. Leírja formájukat, díszítésüket, használatukat. Az egyes típusok elhatárolása természetesen nehéz. A funkció szempontjából is sok az átmeneti forma, mint minden más használati eszköz esetében. Ugyanazt a formát különböző társadalmi csoportok használják. Meg kell említeni, hogy a magángyűjteményekben is gyakran találunk botokat. így jelentős botgyűjteménye volt Voda Gusztáv losonci gyógyszerésznek. A gyűjtemény ma a martini múzeum tulajdona. Polonec A. kiemelkedő muzeológiai munkájának számunkra legfontosabb tanulságait a következőkben foglalhatom össze: Az egyenes botok egyik figyelmet érdemlő formája borókából, lucfenyőből készült. A bot nyelét a meghagyott gyökérrel, ággal fonják körül. Vannak közöttük emberfejes fogójúak (Liptó, Nyitra, Vág völgye, Bártfa környéke). A furkós botok alsó vége erősen bunkós s Gömörben baka, bakul'a, bagul'a, bakyna, Gyetván cugana néven ismertek, s védekezésül, a vadak leütésére használatosak. Zsgyár vidékén, Liptóban a farkashajtás eszközei voltak. A vatrál nevet azért kapták, mert a bot alsó végét megpörkölték, hogy tartósabb legyen (Közép-Szlovákia). Kyjacik néven ismerteti Polonec A. azokat a botokat, amelyek jellegzetes típusai a mi gulyásbotjainkhoz, a palóc binkókhoz hasonlóak.

1 Ezek felső, körteforma vége gyakran ólomöntéses. Ezért nevezik oloviankanak is. A juhászok használják. Véleményem szerint Rimaszombat, Losonc vidékén magyar pásztorok révén terjedtek el. Palóc területről jól ismertek a görcsös botok (gancsos bot a barkóknál). A binkót is kigörcsölik. A botnak való fát még a tövén, növekedés közben bevagdalják, s a bevagdalás helye görcsösen kiforr. Csak azután vágják ki.

2 A szlovákoknál ezeket a botokat (osekanec, hrcovica) juhászok használják. A bemutatott darabok jó része Szlovákia déli részéről származik. A kampós botok egyszerű formái azok, amelyeknél a kampót a gyökérrészből faragják ki. Ezek a hajlított kampójú botokkal együtt Szlovákia egész