A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Viga Gyula: Lajos Árpád

Lajos Árpád (1911—1976) Egy-egy ember elvesztése mindig nehezen pótolható hiányt, betölthetetlen űrt jelent az emberi közösségek számára. Különösen így van ez akkor, ha olyan ember távozik közülünk, akinek megnyerő egyénisége, életereje, vidámsága, könnyed, szinte gyermeki bája, mérhetetlen embersége, ugyanakkor nagy tudása és életbölcsessége miatt soha nem éreztük a korát. Úgy tűnt, hogy öröktől fogva van, s örökké élni fog. Élete nem mérhető emberöltővel. Az ilyen ember életének fonalát csak valami buta véletlen szakíthatja meg. Ilyen volt a múzeumi közösség számára a mindig segítőkész, fáradhatatlan Lajos Árpád, a népi kultúra jeles borsodi kutatója. 1911-ben Párizsban született, ahol szülei — régi miskolci szűcsdinasztia tagjai •— mesterségben tudásukat gyarapították. Hároméves korában tértek vissza Magyarországra. Tanulmányait Miskolcon, majd a budapesti tudományegyetemen végezte. Diplomát 1935-ben szerzett. Pályája kezdetén Györffy István — a magyar néprajztudomány egyik legnagyobb alakja — mellett volt egyetemi gyakornok, majd Miskolcon dolgozott tanárként. 1952-től nyugdíjba vonulásáig, 1973-ig a Herman Ottó Múzeum munkatársa volt.