A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

MEGEMLÉKEZÉSEK - Viga Gyula: Lajos Árpád

Tudományos érdeklődését, kutatási területét egyénisége, s a néprajzi kutatás feladatáról vallott felfogása egyértelműen kijelölte: a gyermekjátékok, a táncos-zenés népszokások, a társasmunkákhoz kapcsolódó folklorisztikai kérdések, s a népi díszítőművészet területén mozgott igazán otthonosan. Érdeklődése azonban sok egyébre is kiterjedt. Kutatásai közben gyalog és kerékpáron az egész országot bejárta, Borsod területét pedig úgy ismerte, mint a tenyerét. Munkája során nem igyekezett követni néprajzi iskolák bevált, vagy éppen az elismertetésért fáradozó módszereit. Munkáiból az életszerűség, az alapos megfigyelés, sok esetben az aktív részvétel élménye sugárzik, tükrözve ezzel adatközlői iránt tanúsított nagy tiszteletét, gyakran tartós kapcsolatát is. Munkájában azoknak a kultúrjavaknak az átmentését, továbbéltetését tartotta a legfontosabbnak, melyeknek a mai ember számára is mondanivalója, közösségformáló szerepe lehet. Együtt élt benne a tudományos és a népművelő tevékenység, a kettőt elválaszthatatlannak tartotta. Óriási érdemei vannak abban, hogy Borsodban igen tevékeny az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom, nagy szeretettel bábáskodott a pávakörök, táncházak születésénél. Nyugdíjba vonulása után is a régi lendülettel dolgozott, ekkor szinte minden energiáját az ismeretterjesztő, közművelő munkára fordította. Gyűjtőútjai, fiatalokkal való kapcsolata jelentettek otthont számára, sok-sok barátja és ismerőse pedig családot. Feledhetetlenek előadásai, melyek során maga énekelt, táncolt, együtt játszott fiatalokkal, s bárhol jókedvet, otthonhangulatot tudott teremteni. 1940-ben jelent meg könyve a magyar népi gyermekjátékokról, melynek átdolgozásán, az azóta összegyűjtött tetemes mennyiségű anyag rendszerezésén halála előtt is dolgozott. 1965-ben látott napvilágot legjelentősebb munkája, a „Borsodi fonó", amely a magyar néprajzi irodalomban egyedülálló, megyénk népköltészetének valóságos adattárát jelentő munka. (1974-ben „Este a fonóban" címmel — immár méltó köntösben — újra megjelent ez a könyv.) A gyermekjátékok és a fonó folklorisztikai kutatása terén végzendő munkákhoz módszertani igényű tanulmányokat is írt, s ezek mellett közel száz kisebb-nagyobb cikke jelent meg. Munkáját, életművét nem tekinthetjük teljesen lezártnak, óriási anyagismeretének birtokában olyan összefüggéseket látott meg — amelyeket soha nem írt le, s csak beszélgetések során vázolt fel —, amelyekhez csak az juthat, aki évtizedeken át kutatja egy vidék népi kultúráját. Figyelmet érdemlő vizsgálatokat végzett Borsod megye déli részének etnikai csoportjaira vonatkozóan, érdekes adatokat tárt fel a matyóság és a palócok kapcsolatairól. Ezeket — sajnos — már nem tudjuk meg tőle. Kijelölte viszont sok területen a következő generációk számára a továbblépés, a kutatás fő irányait. Emlékét ezek elvégzésével is őrizni fogjuk. VIGA GYULA Lajos Árpád publikációi (Ez a bibliográfia nem tartalmazza az Észak-Magyarországban és a Déli Hírlapban megjelent kisebb cikkeket, ahol Lajos Árpád rendszeresen publikált.)