A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Udvary Sándor: Az ónodi fazekasok

Az ónodi fazekasok Bizony nagy kár, hogy múlt időben kell róluk írni: Ónodon csak voltak fazekasok. Ez a foglalkozási ág a szó szoros értelmében megszűnt Ónodon, utolsóként az ifjabb Árvái Béla dolgozott, 1952-ig. A 20. század folyton fejlődő gyáriparának fém- és üvegedényei teljes kihalásra ítélték Ónodon is a szép és ősi iparágat. Egykor pedig nagy hírnévnek, készítményeik nagy keresettségnek örvendtek a környéken. Az unokák mai modern tűzhelyeiken már nem tudnának azokban az edényekben főzni, amelyekben nagyanyjuk még főzött a nyitott kéményű pitvar szabadtűzhelyén, s csodálkozva nézegetik, ha idősebb asszonyok néha-néha előszedik lakodalmi alkalmakkor a padlás zugából a kormos oldalú, drótozott cserépfazekakat és a szabadban tüzet gyújtva, azokban főzik meg a jóízű csigalevest. Az ónodi fazekasok a 19. század elejétől kezdték készíteni edényeiket, feliratos kulacsaikat és egyéb dísztárgyaikat. Itt mutatkozott meg fazekasmestereink kiválósága. A ránkmaradt készítményeik alakra, díszítésre, tartósságra nézve elsőrangúak. Egész fazekasnegyed volt akkor Ónodon, lent a vár árkában (a község várhoz közeleső részének még ma is ez a neve, mert több lakóház a vár egykori vizesárkában épült fel). Négy fazekascsalád örökítette meg nevét készítményein az utókor számára. Nézzük csak, kik is voltak ezek? Pocsai Sámuel íazekasmester például olyan szép és tökéletes formájú, kos alakú kulacsokat gyártott, ami ma is bámulatba ejti szemlélőjét. Nagyon érdekes a gyapjú utánzata e kulacsoknak, amit szintén agyagból rakott rá mestere, mégpedig úgy, hogy a lágy agyagmasszát ritkaszövésű vásznon nyomta keresztül, s így egyszerre több agyagfonalat kapott, amit ügyes kézzel formált gyapjú gyanánt kulacsaira. Készített ezenkívül lapos, feliratos és kör alakú kulacsokat, fazekakat, tálakat, tényárokat, só- és gyertyatartókat, tejesfazekakat és gyermekjátékokat. Minden darab egy-egy műremek a maga nemében. Idősebb Árvái Béla, a „szobrász fazekas", ember alakú díszedények készítője. Művészi kézzel mintázta meg gyermeknagyságú edényeit, amit egyformán lehetett használni dohánytartónak, vagy gomb- és cérnásdoboznak, mert a tetejét le lehetett venni. Készített tálakat, tányérokat, tejesfazekakat, virágcserepeket és sok gyermekjátékot, kakas alakú fütyülőt, apró agyaggolyókat, kis komódot, kihúzható fiókkal stb. Fia (ifj. Arvai Béla) apja mesterségét folytatta és az ő kezéből került ki pl. az „Ördög Esztike Ónod, 1929" feliratú kis tejesesupor. Rusznák Gyula bütykös- és kulacskészítő, rigmusfaragó mester. Lapos, zsebbe való kulacsait (butykosait) szép formában, egyszerű díszítéssel készítette. Tréfás, víg kedélyű emberként emlegetik a mai idősebb emberek, akik még jól ismerték. Víg kedélyéről tesz tanúságot az alábbi rigmus, ami egyik kulacsán olvasható: