A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Udvary Sándor: Az ónodi fazekasok

„Kedves egy jószágom. ha üres vagy, szánom, ha tele vagy, fogy a pénzem megvered a feleségem, de azért az semmi. írta: Kúsznak Gyula." A kulacs másik oldalán így folytatja: „Aki iszik belőle, váljon egészségűre! Készült Ónodon, 1904. IV. 1-én." Készített más edényeket is; semmiben nem maradt le fazekas társai között. De mint mondják róla, legszívesebben csak kulacsokat készített, mert azt mindig pálinkával töltette tele gazdájával próbaképpen — hogy nem csepeg-e —, s természetes, hogy a pálinkát együtt itták meg. Baradnay János néven, három fazekas élt és dolgozott Ónodon. Mindhármukat jó mesterként emlegetik. Edényeiket és más készítményeiket — melyeket nem tudunk egymástól elkülöníteni — gondos, aprólékos munkával, csinos, ízléses kivitelben, színpompás festéssel készítgették. Készítettek mindenféle edényt, amit csak agyagból elő lehet állítani. A még meglevő edényeik most is oly szépek, mintha ma kerültek volna ki a műhelyből. Mázuk ma is fényes, repedésmentes. Birtokomban van egy zsebbe való kulacsa, amely egyik legszebb darabja gyűjteményemnek. Formája és festése gyakorlott kézről és finom színérzékről tesz tanúságot. A kulacsra írt, névre szóló kis versike pedig rímre helyes és szépírásra kifogástalan. így hangzik: „Durbák Imre uramé, uramé ez a kis kulacska. Kár, hogy ilyen kicsiny, mér nem nagyobbacska. Furcsa kis jószág ez melyből hogyha iszom, azonnal felejtem minden búm és gondom. Igyál pajtás, te is ezen kis szerszámból, élj még sok évekig Isten jóvoltából. Készült, Ónodon, Baradnay Jánosnál 1897. XII/4-én." Megélt mind a négy fazekascsalád Ónodon, sőt egyik-másik még egy kis íöldecskét is szerzett. Igaz, az agyagot az anyaföld adta (az agyaggödör nyomai ma is megtalálhatók a református temető mellett) pár krajcár lefizetése mellett, akár az egész évre valót megkapták a község elöljáróságától. A fuvar, illetve a hazaszállítás többe került, mint maga az agyag. Az égetéshez szükséges fát legtöbbször az ónodi uradalomból kapták, cserébe virágcserepekért és más készítményekért.