A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Fügedi Márta: A paraszti fonalkészítés eszközei és elterjedésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

zempléni falvakba is szekerező Dédestapolcsány. A mezőgazdasági eszközök mellett nagy mennyiségben készítettek kenderfeldolgozáshoz is szükséges munkaeszközöket Sajóvelezden és Szalonnán. Már az 1885-ös lejegyzések is kiemelik Balaton, Cserépfalu, Nádasd (Borsodnádasd) és Visnyó (Nagyvisnyó) e vonatkozású tevékenységét. Balaton községben a korabeli leírások szerint 300-an foglalkoztak faeszközök készítésével. A mezőgazdasági eszközöktől a háztartás különféle eszközeiig gyártott termékeiket Eger, Putnok, Ózd, Nádasd piacain értékesítették.

20 E vásározóhelyekről a távoli falvakba került munkaeszközök tehát feltehetően megyénk területén készültek. A zempléni hegyvidéken hasonló falvakkal találkozunk. Erről írja Borovszky Samu, hogy ,,Be kell vallani, hogy a lakosság feldarabolt szántóföldjei talajának silány volta miatt, kényszerítve van, hogy látszólag kárhozatosan — a földművelésen kívül — más foglalkozást, mint pl. fuvarozást, faeszközök készítését tekintse jövedelme biztosabb forrásául."

27 A fafeldolgozásban jelentős falvak (Baskó, Mogyoróska) közül messze kiemelkedik Háromhuta.

28 A Háromhután készített eszközök nagy része Nyíregyháza, Debrecen és Nagyvárad piacain került eladásra. Lakói ma is inkább erdőmunkások, favágók (orsó- és zsindelykészítők) és csak mellékesen, főleg asszonyok művelik a földet.

29 Jelentős volt, de korántsem töltött oe az eszközök készítésében és értékesítésében hasonló szerepet a Hernád folyó alsó folyásánál Bocs. Itt a Dudás család több emberöltőn keresztül készítette a kendermunkákhoz szükséges talpas guzsalyokat és az orsókat. A Dudás család tevékenysége összekapcsolódott a magyar guzsaly elterjesztésével. Egyegy télen 7—10, jó kendertermő években 15—20 kerekes rokkát rendeltek tőlük. Megrendelésre készítettek gépi fonószerkezeteket Tiszalúcra, Kesznyétenbe, Hernádnémetibe, Hídvégre és Szakáidra. Piacozási helyük Sajószentpéter és főleg Miskolc volt. Adataik szerint Miskolcon a legkülönfélébb helyekről jött emberek vásároltak tőlük, s annyi rokkát tudtak eladni, amennyit egy télen meg bírtak csinálni. A meggy-, a szilva- vagy a diófából faragott, esztergályozott rokkák ára változó volt, jó esetben megadtak érte (az 1920— 30-as években) 1 q búzát is, vagy annak az árát. A dél-bükkaljai Cserépfaluban is hagyományai vannak a fafaragásnak, az eszközkészítésnek. A Madarász, a Boldizsár és az Erdős családok mindig a kiemelkedők közé tartoztak. Készítményeikkel Bükkzsércre, Novajra, Cserépváraljára, Szomolyára, Bogácsra, Tardra, Noszvajra, Mezőkeresztesre és Egerbe jártak.

30 Árkán, Baskón, Mogyoróskán az 1940-es években még jobbára talpas guzsaly on fontak. Mogyoróskán kb. 45—50 éve foglalkoznak rokkakészítéssel. Az 1960-as években, s azt megelőzően Hegedűs Géza elégítette ki a fónyiak, regéciek, baskóiak és a saját falubeliek megrendelését.

31 Kerekes rokkákat készítettek még eladásra Füzéren és Telkibányán is. A rokkák elterjedésében tehát jelentős szerepet kaptak a megye kiemelkedő faragóközpontjai, amelyek termékeiket helyben és vásárokon egyaránt értékesítették. Az eszközök készítésénél emellett figyelembe kell vennünk a helybeli ezermesterek szerepét, akik ugyan nem szállítottak vásárra, eladásra, de az eszközöket minta után el tudták készíteni, s csaknem valamennyi faluban megtaláljuk őket. Egy településen dolgozó mesterember szerepére Kőris Kálmán nagyon szép példát említ. 1907-ben azt írja, hogy a matyóknál a maguk készítette guzsalyok időszaka akkor járt le, amikor a közéjük került asztalos csinálni kezdte az esztergályozott guzsalyokat. A talpas guzsalyok