A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Fügedi Márta: A paraszti fonalkészítés eszközei és elterjedésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

után pedig csakhamar következett a kerekes guzsaly, vagy rokka.

32 Leírása egyértelműen utal arra, hogy a matyónak tartott településeken milyen volt a fonóeszközök időbeli egymást követésének és elterjedésének sorrendje. A díszes, faragott guzsalyok mellett megjelent és azt fokozatosan szorította vissza az egyszerű, esztergályozott guzsaly, majd pedig a gépi fonószerkezet, a kerekes rokka. A megállapításból csak részben következik, de a Herman Ottó Múzeum rokkagyűjteményének matyó darabjai és a gyűjtések tapasztalatai szerint itt és a környéken a 20. század első, második évtizedében kezdtek elterjedni a faluban készült, saját maguk csinálta rokkák. (Vásárolt rokkákat szórványosan már a 19. század 80—90-es éveitől használtak.) A megyéink területén kialakult faragóközpontokat a rokkák terjedésével lényegesnek kell tartanunk. A megyében készült eszközök a készítő mester ízlését és felkészültségét magán viselve sokszínűséget mutatnak. Egyben viszont megegyeznek, hogy festés- és díszítésnélküliek, álló szerkezetűek, s ezeket a magyar anyanyelvű lakosság álló-, vagy gólyaguzsalyn&k, leggyakrabban magyar rokkának nevezte (11. kép). Ettől hatékonyságában és formájában is eltért a dőlt szerkezetű, kisebb méretű, róka-, vagy más állatnévvel jelölt, a magyar anyanyelvű lakosság megítélésében tót guzsalynak, vagy tót rokkának tartott gépi fonószerkezet (12. kép). Ez a két alapváltozat, amelyek közül időben korábbi elterjedésű volt az ún. tót rokka. Ez a fonóeszköz más területekről, vásári, piaci helyekről került falvainkba. Készítésével helyi faragóközpontökban nem foglalkoztak. A másik változat, az ún. magyar guzsaly, vagy magyar rokka elsősorban helyi faragóközpontokban készült, illetve helyi ezermesterek gyártották. Ez méretében nagyobb, de teljesítőképességét tekintve is jobb, bár a társas munkában való részvételre (fonóházak) kevésbé alkalmas. A készítésben és nem a használatban kimutatható nemzetiségi jellegnél fontosabb az, hogy egy nagyobb teljesítőképességű és hatékonyságú eszközről van szó, amely később alakult ki, s kialakulása minden bizonnyal összefüggésben van a kapitalizálódás folyamatának előrehaladásával. Ez a folyamat pedig már nem a szépséget és a díszítettséget, hanem a termelékenységet, a termelékenység állandó fokozását jelenti. Áttekintve a kerekes fonószerkezetek, egyszerű gépek Abaúj, Borsod és Zemplén megye területén való elterjedését, « térképre vetítve azokat, a 13. kép alapján a következőket állapíthatjuk meg. A gépi fonószerkezetek dél—északi oil erjedésének megfelelően megyéinkben a dél-borsodi és bodrogközi falvakban jelent meg először (vitathatatlanul alföldi hatásra) a rostanyag fonallá dolgozásának legfejlettebb munkaeszköze. Ezeken a területeken már a századforduló előtt ismerték és használták őket. Miskolc környékén, a Hernád folyó völgyében ós részben a Sajó folyó völgyében a 20. század első két évtizedében hódítottak teret a paraszti kenderfeldolgozás eszközkészletében. A Bükk és a zempléni hegyvidék zártabb területein az egyszerű kézi kenderfeldolgozó eszközök csaknem a kendermunkák utolsó időszakáig megőrizték elsőbbségüket a gépi szerkezetekkel szemben. Ezeken a területeken a rokkák megjelenése és lassú elterjedése a 20. század 40-es éveiig tartott. Az észak-borsodi és gömöri területeken a fejlettebb eszköz elterjedése még ettől is későbbi időpontra tehető. Ezekben a falvakban, mielőtt a gépek elterjedtek volna, megszűnt a paraszti kenderfeldolgozás. DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA