A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Fügedi Márta: A paraszti fonalkészítés eszközei és elterjedésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

10. kép. Orsók. Ládbesenyő, Bánhorváti, Dédestapolcsány, Mezőkeresztes, Hét, Hernádkak. HOM NGy darabokat is (10. kúp). Ezek nem tipizálhatók, hiszen meghatározó volt minden esetben készítője. Komlóiskán pl. Szénégető Józsefet tartották jó orsófaragónak. Termékeit Tolcsván, Vámosújfaluban és .számos borsodi faluban megtaláljuk.

21

. Az orsó formáját egyébként lényegtelennek tartották, a súlyát (fonallal telítve) meghatározták, mértékegységnek is használták. Az orsó súlya lényeges volt a fonalsodrás szempontjából is. Ezért nehezékkel látták el. A nehezékek között találunk krumplit, almát, kő- és fémdarabokat. Ahogy az orsó formája, úgy a nehezékek használata sem jellemez területeket. A fonóeszközök másik nagy csoportját a gépi fonószerkezetek, vagy kerekes guzsalyok képviselik. A kerekes guzsalyok, vagy rokkák olyan munkaeszközök, ahol a láb igénybevételével felszabadul mindkét kéz, a kezek a fonalsodrást segítik, ezáltal minőségi javulást érnek el. A gépi fonóeszközökkel nemcsak a munka minőségét, hanem a munka intenzitását is lényegesen meg lehet növelni. Ezzel az eszközzel 3—4-szer annyi fonalat lehet egységnyi idő alatt előállítani, mint a kézi guzsalyokkal. A rost elkészítésének paraszti eszközkészletében ezek a szerkezetek a legfejlettebb fokot képviselik. Elterjedésük Magyarország északi részén kb. a századfordulóra tehető. A kenderrel való munka és feldolgozás utolsó, intenzívnek mondható időszakában, az 1950es években már általánosan elterjedtek. Napjainkban két típus és ennek számos változata (használaton kívül) csaknem valamennyi faluban megtalálható. A kerekes fonószerkezetekkel kapcsolatban a továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogyan és honnan kerültek az első dara bak megyénk falvaiba, az esz-