A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Fügedi Márta: A paraszti fonalkészítés eszközei és elterjedésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

elsősorban a matyónak tartott falvakat jellemezték. A dél-borsodi területen, ezekben a falvakban a fiatal lányok piros szattyánból hasított szalagot, rózsá­val kivarrott, beszegett piros vagy fekete bőrcsíkokat használtak. Az idősebb asszonyok guzsalyaikat itt is kócmadzaggal, fekete rongycsíkokkal kötötték le. 19 Megyénk területén ez utóbbit tarthatjuk általánosnak, díszes szalagokkal, cifrázott, hímzett bőrcsíkokkal csak elvétve találkozunk. Ezek előfordulása inkább az egyéni ízlésre utal, nem jellemez területeket. A guzsalyszalagot a fonásra előkészített és felkötött gongyola, gugyela, ágyás alján megkötötték, általában nem használtak a rögzítésre guzsalytűX. A guzsaly tű használata is­mét a matyónak nevezett településeket jellemzi. Tardon pl. nyúl lábából ki­nyesett vékony csontdarabot használtak erre, de ugyanezt használták pipa­szurkálónak is. 20 A mezőkövesdi és szentistváni guzsalytűk vaslemezből ké­szültek, általában kovácsmunkák. Ezeket a lemezeket láncszemekkel erősítet­ték a fémtűhöz. A díszes guzsalytűk közül néhány darabot őriz a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Gyűjteménye (9. kép). A kézi fonás harmadik kelléke az orsó. Annak ellenére, hogy az orsó már a fonás egyszerű műveleténél fogva sem tesz szükségessé nagyobb alaki változatosságot, mégis a formák (az egyéni díszítőkedvre utalva) nagyfokú változatosságot mutatnak. Az orsók között ta­lálunk kézzel kifaragott ősi formákat és esztergályozással készített sablon­9. kép. Guzsalytűk, Szomolya. HOM NGy

Next

/
Thumbnails
Contents