A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Zoltán: Sírfeliratok a miskolc temetőkben

veken szemléltetett történelemnek néhány adatát, arcvonását, furcsaságát, mielőtt végképp eltűnnek. A miskolci temetők történelem-idéző szerepével még a város monográfusa, Szendrei János is alig foglalkozott, az útikönyvek is csak az avasi temetőt emlegetik. Pedig a miskolci sírok is elárulnak valamit a közelmúlt legfontosabb történelmi eseményeiről. Büszkén hivatkoznak pl. az 1848—49. évi szabadságharcban hősi halált halt tüzér főhadnagyra, vagy egy zászlótartó hadnagyra. Több sír idézi fel az 1914—18. évi első és az 1939—45. évi második világháború borzalmait, tragédiáit. A Deszka-temető egyik sírja együtt siratja az első világháborúban elesett férjet és a második világháborúban a vízhullám által elsodort katonafiút. Tóth András sírja így mond ítéletet az egyszerű nép hangján: „Szülőföldemtől távol, idegen hant alatt, Pihen testem a szörnyű háború miatt" (Hősök temetője). S a Lyukóvölgy-őzugrói temetőben így panaszkodik egy édesanya: „Drága gyermekem, elmentél egészségesen, de vissza már nem jöttél". A görömbölyi sírkertben is „messze idegenben" halált halt fiút sirat Csontos Jánosné. Szirmán pedig egy síremlék Koncz István pilóta-tizedest emlegeti, ki „égve zuhant le, s a lángok közt halt hősi halált", sírfeliratversében pedig ezt üzeni : „Édes szeretteim, én pilóta lettem, A levegőt jártam, nagyon megszerettem. Most itt fenn, a fényes csillagok közt járok, S idefenn az égben is tirátok vigyázok". Szabadtéri emlékművek és magános temetői sírok örökítik meg a felszabadító szovjet mártírok, katonahősök emlékét is, akik 1944-ben életüket adták hazánk szabadságáért. S ha felkeressük Miskolc legnagyobb, 27 holdas izraelita temetőjét, megdöbbenve állunk meg a Miskolcról elhurcolt és elpusztult 14 000 zsidó mártír emlékoszlopánál. Magyar és héber nyelvű feliratok idézik fel a 137 létrástetői áldozat emlékét, s azokét, akiket a haláltáborokban „legyilkolt a fasiszta korszak átkos gyűlölete". Egy darab modern kori történelem az is, amit a hazájukból menekülni kényszerült, s miskolcivá vált görög hazafiak síremlékei mondanak el a Lyukóvölgy-őzugrói temetőben. És történelmet írnak az 1956. évi ellenforradalom mártírjainak a sírjai: Szabó Lajos ezredesé a hősi temetőben, Oprendek Sándor őrnagyé a vasgyári, Antal Gyula főtörzsőrmesteré a hejőcsabai ref. temetőben. Beszélnek a sírok a nemzeti események mellett a társadalom életének változásáról, súlyos járványokról, jólétről és szociális nyomorról. Gondozatlan, neveletlen gyermeket emlegetnek, egy avasi sír „négy kis angyalt említ: Balog Pista, Józsi, újra Józsi és Andriska". Elképzelhetjük a szirmai 38 éves Szabó Mihálynénak a döbbenetes tragédiáját, akit 6 gyermekével temettek egy sírba. Van utalás az embertelen sok munkára is, egy görömbölyi munkásasszony szinte megkönnyebbülve mondatja a sírkövön: „Pihennek a dolgos kezek, Kedves férjem, Isten veled!" Sok miskolci halott a történelem, a tudomány, a művészet nagyjainak sorába tartozik. Talán elég, ha a Miskolcon nyugvó Szemere Bertalan, Palóczy László, Herman Ottó, Déryné Széppataki Róza és Latabár Endre nevét említjük. Az irodalomhoz kapcsolódik Csengey Gusztáv, Wándza Mihály, Tompa Mihály szü-