A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Sopoliga, Miroslav: Narodna architektura ukrajinciv schidnoj Slovaccini (Gunda Béla)

rökkel, a különböző ólakkal (a baromfit télen a szobában is tartják a kemence alatti üregben), kamarákkal, amelyeket a fiatal párok hálóhelyül is használnak. Szinna környékén az abarák teteje mozgatható, Szvidník, Bártfa vidékén szilárdan áll a négy oszlopon. Az előbbi típus az oboroh, az utóbbi a sinarna. Sajátságosak a lakóépülettől különálló kamarák (komora, sypka), amelyeknek boltozatos tapasztott tetejükre helyezik a nyeregtetőt. A tető tűz esetén könnyen eltávolítható. Jellemző gabonatartók a zsindelytechnikával készült szuszékok és a vesszőből font, megtapasztott kasok. A burgonyát még ma is gyakran az ágy alatt tartják. Megismerhetjük a pincéket, a lakóház földjébe mélyített vermeket (rupa), kutakat, a kallanszerü aszalókat, malmokat. Röviden szól a szerző a fatemplomokról is. A könyv mindenképpen kitűnő forrása az északkeleti Kárpátok építkczésésének. A fényképek kifogástalanok, de nélkülözzük az alaprajzokat, metszeteket, a tetőfedés technikájának leírását, a boronakötések rajzát. A szöveg nem mindig világosan és részletesen ismerteti az épületek alaprajzát. Érdemes lett volna részletesen szólni azokról a lengyel falvakról is, ahonnan Bártfa környékére áthozták a lakóházakat. Hasonló esetekről tudunk Erdélyből is. A Gyalui havasok alján fekvő Bedecsen készült házakat, ólakat, színeket a Mezőségre, a Jára völgyébe, Torockóra, a Maros völgyébe is elszállították (Kós K., Centrul de dulgheri Bedeciu. Activitatea muzeelor c. kiadványban, Kolozsvár, 1956. 173— 178. 1.). Házkészítő műhely volt korábban az udvarhelyi Zetelaka, ahol „házépítéshez szükséges boronákat faragnak, s azokat felépítve adják el, hogy újból szétszedve, elszállítsák . . ." (Orbán B., A Székelyföld leírása, I. k. Pest, 1868. 65. 1.). A szászbanyicai román templomot a Beszterce melletti Bilakról hozták el (Erdély, VIII. 1 899. 53. 1.). A somogyi horvátoknál (Berzence) nem volt ritka eset, hogy más faluban jó karban levő házat megvettek, szétszedték, a fa alkatrészeket Berzencére szállították és ott újra felépítették (Népr. Ért. 1933. 52. 1.). A beregi Dercenből a Nyírségbe szállították a sertésólakat. A vásárban felállították, s úgy vette meg a gazda. A bihari síkságon még ma is állnak olyan sertésólak, amelyeket a Fekete-Körös völgyéből hoztak le. A ház- és ólkészítő műhelyek — az elmúlt idők házgyárai —, részletes tanulmányozása a kárpáti néprajz fontos feladata lenne. Sopoliga M. könyvét hasznos bibliográfia egészíti ki. A szerzők sorában szívesen vettük volna a német Kaindl R. Fr. és a lengyel Falkowski J. munkáinak megemlítését. Azt sem hallgathatjuk el, hogy két magyar tanulmány is foglalkozik a kárpáti ukrán építkezéssel (Nemes M., A rutén építkezés. Népr. Ért. X. 1909. 223—233. !.. Sztripszky H.—Bilak I., Dolha és vidékének néprajza. Népr. Ért. XVI. 1915. 132—138., XVII. 1916. 141—158. 1.). Úttörő kísérletként kell számon tartanunk Pásztor L. könyvét: A rutének települési viszonyai és építkezésük kultúrgeográfiai szempontból. Ungvár, 1913. Mindezek a megjegyzések Sopoliga M. munkájának a jelentőségét nem csökkentik. A Kárpát-kutatás szempontjából is elismeréssel tartjuk számon és várjuk a szlovákiai ukránok néprajzára vonatkozó további publikációit. Elismerés illeti a szvidníki ukrán múzeumot is, hogy Sopoliga M. könyvét megjelentette. Gunda Béla