A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Végvári Lajos: A modern művészet néhány muzeológiai problémája

A világos, majd sötétebb zöld színekben tartott gyepen, elöl nagy tuja, mint szerkesztési központ foglalja el a helyet. Hátul a gyepből kiemelkedő élénk zöldes-sárga bokrok, mint térzárók emelkednek ki a napfényes területből. Középen alacsony lombos fa, körülvéve a sugárzó nyár rózsaszín, fehér, majd piros, magasba szökkenő virágaival. Kék egén bárányfelhők omladozva ritka vonulatban, majd leszűkülve mélyen a távoli tájra, sejtelmesen világítják a keskeny csíkban mutatkozó zalkodi homokos tájat. Ez is speciálisan szegi emlék. Felhői, fényei és színei, mind hegyaljai emléket őriznek. Szinyei Merse Pál szegi élményei alapján születik meg tájrészletében az 1872-ben festett Majális című alkotása is. A lankás, virágos, sokszínű rét, ugyancsak anyám emlékezte szerint, szegi emlék. Az egykori Vojnárovics-féle Poklos és a gróf Almássy szőlők lankáinak, ma a Tokaj-hegyaljai Borkombinát tulajdona, parlagaljaiban vonultatja fel Szinyei Merse Pál atmoszférikus ábrázolásának remekét. Fő eleme a sugárzó fény és a ragyogó színek. Igyekeztem Szinyei Merse Pál művészeti indítékainak néhány nagy állomását, vele együtt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kapcsolatait felsorolni. Ügy érzem, érdemes volna ezeket még tovább szélesíteni. Szilágyi Dezső A modern művészet néhány muzeológiai problémája A művészeti alkotások meghatározott korszakok, társadalmi állapotok termékei. Nem mond ellent ennek a megállapításnak az a belátás, hogy az igazi nagy alkotások időtállók és minden kor számára mondanak valami jelentőset, olyat, ami része lehet egy későbbi kor önismeretének is. A történészek, a csak a jelenben gondolkozó emberekkel vég nélküli vitákat produkáltak abban a tárgykörben, hogy tartozéka-e a műalkotásnak keletkezésitörténeti háttere, vagy sem. Művészek és elvont esztétikai spekulációkra hajlamos emberek gyakorta csak az örök emberit látják az alkotásokban, ennek jelenlétével mérik a kvalitás fokát. Rendszerint azzal érvelve, hogy amennyiben a műtárgyat a kor feltételeiből eredeztetjük, úgy a művészetet a technikai haladáshoz hasonló modell jármába törjük, gyakran hivatkoznak arra, hogy a technikailag kevésbé fejlett óegyiptomiak általánosabb érvényűt és jelentősebbet produkáltak, mint pl. a természettudományok előrehaladásában olyan sokat nyújtó 18. század. A művészettörténeti muzeológia kulcskérdése tehát a „történeti fejlődés" vagy az „abszolút érték" dilemmájának feloldása. Sok vélemény szól amellett, hogy egyetlen művészettörténeti múzeum sem képes a történeti múzeumokhoz hasonló hitelességgel és folyamatossággal bemutatni a képzőművészet történetét. Éppen a kiemelkedő műtárgyak ritkasága, a gyűjtemények rendszerint szeszélyes formálódása, a muzeológiai véletlenek következtében a világ egyetlen múzeumáról sem mondhatjuk, hogy megfelelő hangsúllyal és meggyőző fejlődés-