A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Rapcsányi László: Gvadányi József emlékezete

írásai, de e tényre, egyedülálló dolog, annyi igazságot és annyi valóságot mint ő megírt ezekben a szatirikus verseiben, eddig senki sem írta azt meg. No lám, milyen érdekes, kedves Sötér tanár úr, ön azt mondta, hogy a Peleskei nótárius egyik legnagyobb értéke az a realisztikus részletesség, az a pontosság, ahogy a nótárius Buda felé tartván leírja a tájat, a környezetet, az embereket, és lám Pöstyénben, a Pöstyéni förödés tréfás versezeteiben fürdőtörténeti pontossággal kiolvassák a hajdani szórakoztató, egészségügyi fürdőtörténetet. — Gvadányinak van föltétlenül ilyen dokumentumértéke, de ami igazi értéke az az, hogy otthonossá tudja tenni maga körül azt a világot, az akkori elmaradott, félbarbár magyar világot, amit még úgyszólván nem ábrázolt akkor kívüle senki és ő fel tudta fedezni ennek a világnak sajátos kedvességét, melegségét, emberiességét, báját. Arany ezt abban a cikkében, amelyet Gvadányi emlékének szentelt, és az a cikk legalább annyira megbecsülő, mint Petőfinek a költeménye, ezt írja róla: ami Gvadányi választását illeti, hogy annyira ismeretes körből vette tárgyait és alakjait, ez éppúgy fordulhat vala ellene is, ha nincs jóravaló költői tehetsége, érdekessé tenni a mindennapit. A mondatnak ez a befejezése, „érdekessé tenni a mindennapit" ez Aranyra éppúgy jellemző, mint a magyar költészetnek a múlt században, épp Petőfinél, Aranynál kialakult realista törekvéseire, valamint Gvadányira is. Gvadányit azonban minden konzervatívsága ellenére sem merem elszakítani attól a nagy virágzástól, amelyik nyomába jött, mert olyan ember tiltakozna egy ilyen elszakítás ellen elsősorban, mint Petőfi Sándor, ha ma élne. Hogy Aranyt idézzem, „méltó minden esetre, hogy neve a jók között emlékezetben maradjon". És azt hiszem a Rádió itt Arany ezen intésének szerez érvényt és foganatot, amikor Gvadányira emlékezik. És ezt még a komondor is helybenhagyja. História utunk során végigporoszkáltunk Gvadányi életútján és most ismét visszatértünk a szülővárosba, Rudabányára. A bányászmúzeumban beszélgetünk Murvai Lászlóval, aki egy kicsit szíve és mozgatója az itteni művelődéstörténeti emlékeknek. Szemben velünk egy régi kályha, amely a hagyomány szerint még talán egyetlen emlék a Gvadányi-házból, és a tárlókban a bányászat történeti emlékei mellett egy igazán ritkaság, Gvadányi minden művének vagy a fotókópiája, vagy a ritka régi példányokból egy-egy. Aztán megálltunk a városka most kialakuló főterén, a Szabadság téren, amelynek egyik sarkában a Pásztor János alkotta Gvadányi mellszobor áll. — Pásztor János emlékirataiban hivatkozik arra, hogy a Rákóczi szobron kívül a Gvadányiról készült művét szereti a legjobban. Egyik legkedvesebb művének tekintette. 104 millió koronás bekerülési költségből mintegy 76 milliót a borsodi bányászok egy-egy műszak ledolgozásával ajándékoztak a szoboralap javára. A szobor talpazatári márvány reliefen a híres peleskei nótárius poroszkál és indul, lovagol, itt Budára, a magyar irodalomtörténetben pedig egy kicsit az irodalmi halhatatlanságba.