A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kovássy Zoltán: Borsod megye képe egy 19. századi napló tükrében

Borsod megye képe egy 19. századi napló tükrében A honismereti kutatás mindinkább igényli múltunk legapróbb epizódjainak felderítését, hogy az így feltárt sok-sok mozaikból a társadalmi fejlődés útját jobban megismerhessük. A régi családi iratok, naplók nemcsak az egyes családtagok sorsának alakulását örökítették meg, hanem belőlük az adott korszak társadalmi hátteréről is tudomást szerezhetünk. Ilyen érdekes — és bátran mondhatom, hogy értékes — naplót őrzök én is, mely Borsod és Miskolc történetének változatos keresztmetszetét adja a 19. század első feléből. A naplóíró Szeghi Kiss László 1785. május 26-án született. Nagybátyja volt az 1848/49-es zászlóaljparancsnok honvéd százados, Kovássy Albert feleségének, Berzéki Paulikovics Ottíliának. Ez utóbbi apja, Paulikovics János, a reformkor elején Borsodból Máramarosszigetre költözött, ahol a „Szigeti Fiscus" kincstári ügyésze lett. Ez ad magyarázatot arra, hogy a naplóban miért fonódik gyakran össze Borsod és Máramaros történetének néhány emléke. Szeghi Kiss László 1809-től 1863-ig vezette naplóját, melyben kb. csak egyharmad rész a családtörténet, a többi történelmi, hadtörténeti, színház- és kultúrtörténeti, politikai, vagy természeti események gazdag tárháza. A napló 37x23 cm nagyságú, 3 cm vastag, kemény kartonlapokkal a bőrszegéllyel védett kötet. Az első 33 lap (66 oldal) főleg latinul, sok családi adatot, gazdasági levelezést tartalmaz, és csak az 1816. évtől kezdődik és folytatódik kizárólag magyarul a szöveg. Az egész napló 148 lap (296 oldalon). Szeghi Kiss László 1848

/

49-ben Borsod vármegye Kossuth-párti főszámvevői tisztét töltötte be, s naplójának is a szabadságharc és polgári forradalom borsodi eseményeit felölelő — igen részletes — fejezete a legérdekfeszítőbb olvasmány. Nagyméretű olaj portréja kellemes arcú embert örökített meg az utókor számára. Az alábbiakban a Borsod megyére és Miskolcra vonatkozó feljegyzéseket adom közre a naplóból. Az 1817. év nyári kirándulásának benyomását (Múcsony, Szendrőn át Szinára, ami alatt nyilvánvalóan Szint érti) a következőkben örökítette meg: „Elmentünk Szinára Roly Josef Űrhöz, ennek az úrnak különös passiója volt az Kertekben, Glas, és Treibházakban (üveg- és melegház); ugyan csak nála láttunk igen nagy ritkaságokat, dinnyefát, paprika, gyömbér fákat, sok ananászokat, Vanília fákat, Ádám fügefáit, mellyeknek a leveleik egy öllyniek és hosszabbak is vannak, és több efféléket. Azon Űrnak Vas Hámorjai is igen nevezetesek, minthogy a kerekek, és egyéb eszközök tompa vasokból készítettek." Érdekes adatokat közölt ez évben Miskolc katolikus lakosságáról: „Született 1817. esztendőben 238, meghaltak 1817 — 191. Születtek 1816. esztendőben 203, meghaltak tavaly 217." Megállapította, hogy 1817-ben 15-tel kevesebb házasodott, mint 1816-ban, s mindjárt hozzá is fűzte a figyelemre méltó magyarázatot: „Ezt tsudálni nem lehett, mert az 1817-ik Esztendőben olly nagy drágaság, és kenyér szűke volt, hogy az emberek éhen meg halni kinteleníttettek." Ugyancsak érdekes megállapításával találkozunk az 1818. évről: „Mindjárt Januarius holnap elején az Édes Anyám Só manipulatiot által