A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Rapcsányi László: Gvadányi József emlékezete

— Hát sajnos ugye Szakolcán is úgy van, hogy nem nagyon ismerték, dacára annak, hogy ottan a Fő téren felépített egy nagyon szép emeletes kastélyt, barokk stílusban, aztán létesített egy nyilvános nagy parkot is, aztán foglalkozott még verses írásokkal és aztán foglalkozott még kertészettel. De hát mi történt tovább, meghalt 1801-ben és a nyomai elvesztek. De megmaradtak az írásai és azokból sok minden rekonstruálható. Ha csak kinyitjuk így találomra, hát itt van a hajdani képe a pöstyéni fürdőnek. Azt írja, — és most próbáljuk összehasonlítani, hogy önök számára milyen értékes emlék ez, vagy hogy mi őrződött meg ebből? — „Vág partján deszkából álló hosszú épület, / különös kamarák ebben s jó készület, / semmiben a vendég itt meg nem szűkülhet, / végezvén fördését, nyoszolyán hevülhet." — Hát ez nagyon fontos adat volt részünkre a pöstyéni történelem szempontjából, mert akkor már tudjuk, hogy jóformán a 18. század második felében már voltak itt fából épített faház fürdők, ahogy leírja, hogy közfürdő volt kettő, aztán volt úri fürdő, zsidó fürdő, aztán volt iszapfürdő is . .. Igen itt írja éppen, hogy „két közfürdők voltak azelőtt munkálva, / áll a kerületek deszkából csinálva. / Ezekbe beülhet minden szegény árva, / heverhet fenekén a fekete sárba". — Hát kérem szépen, már akkoriban is gyógyították a híres pöstyéni sárral az embereket és már volt egy bizonyos iszapfürdő és ezt mindebből a vicces versekből lehet kiolvasni. Valóban vicces, hiszen mulatságos versezetek ezek, és ő maga is szórakozásként írta. Azokról pedig, hogy kik jártak ide, bőven találunk részletet. „Förödik itt papság, förödik katonaság, városok lakói. . .", Másutt meg azt mondja, hogy „ennek nagyrésze vala katonaság, / förödött sok német is, tót, magyar polgárság, / sváb, hienc, sok hanák, falusi parasztság, / lányok, asszonyok, nem kevés zsidóság." — Ebből lehet látni, hogy Pöstyén mindig nemzetközi volt. Itt mindenki a vízben egyforma volt, a betegség összekötötte őket. Érdekes az is, hogy ment a fürdés. Azt mondja: „Mindig így volt, szolgámmal a förödő házba sétáltam, / bementem rendelt kamarámba / felöltözvén itten förödő ruhámba, / beültem bő vízzel megtöltött vannámba". — Abban a faházban voltak kabinok, és abban a kabinokban voltak ilyen fa medencék, fa vannak, fürdőkádak és ebbe ő beleült. Ez a berendezés még egész 19. századig létezett. Persze, nemcsak fürdőbe jártak, ahogy kiolvassuk ebből a hajdani látleletből, hanem bizony a fürdés után víg szórakozások és mutatások voltak, ezt ő sem tagadja. „Vacsora után szóltam, no muzsikáljatok, / ma némely szép lengyel táncokat vonjatok, / mert mindjárt néktek is ennetek adjatok, / kívánom aztán jól nyugodjatok". Tehát lengyel tánc, és nyilván ezzel már hajnalig tartó szórakozás. — Hát az bizonyos kérem, hogy itt nagyon-nagyon víg élet folyt akkoriban, pláne Gvadányi, aki mint lovas tiszt nagyon jól tudott nemcsak a karddal harcolni, hanem a tollal is, és ahogy udvarolt is, és írt mindenféle szerelmes verseket, hát egy igazi férfi volt. Űgyhogy ez is nagyon fontos mumentum nekünk és ma már hivatkozunk sok helyen a Gvadányira és az ő förödési verseire. Minden századnak megvannak a híres emberei és aztán megvannak a híres