A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Veres László: A miskolci görög kereskedőtársulat gazdasági tevékenysége a 19. század elején

kereskedőktől, kompániatagoktól, ill. Miskolcon lakó görögöktől vette fel a communitás.

20 Az erdőbényei, Szár-hegyen levő szőlő területe szintén ismeretlen, nem derül ki egyetlen számadásból sem. Ez a birtok 1809-et megelőzően, adósság fejében került a templom tulajdonába.'

21 A két szőlőbirtok művelésére fordított kiadások és a bor eladásából származó bevételek 1812—1822 között az alábbi képet mutatják:-Kiadások Bevételek Év Erenyő Erdőbénye Erenyő Erdőbénye vft. kr. Vft kr. vft. kr. vft. kr. 1812 _ 905 02 1111 1813 959 58 158 08 600 — — — 1814 1038 — 896 38 400 — — — 1815 896 38 318 15 900 — 540 — 1816 1651 15 541 19 530 — 212 — 1817 2493 55 1117 41 520 — 208 — 1818 2193 8 1137 25 848 13 480 —. 1819 1104 8 486 — összesen : 1028 1820 881 37 481 54 összesen : 814 1821 410 33 218 10 1822 667 2 909 6 összesen: 7813 32 A szőlőbirtokok a kezdeti években nem bizonyultak jövedelmezőnek. 1812—1819 között a karbantartásra, a művelésre fordított kiadások többszörösen túlhaladták a bevételt. A kompánia elöljárósága 1815-ben, a korábbi három év tapasztalatait összegezve megjegyzi, hogy „így meg tetszik, hogy a haszon álana 308 fból. De ha a Capitálisnak három Esztendőbéli 6 p. 100 Intéressât számláljuk tészen 546 f. mellyből az 308 forintos hasznot defalcalván a közben jött fatális idő miat, vallanánk kárt 238 fkat. De minő Munkába már tsak vagy ekkoráig is hoztuk azon Szőlőt, bizonyosan reményleni lehet, hogy jövendőben nem tsak arra fordított Pénzek Interessét hanem az egész Capitalist is meg nyerhetjük."

23 Ez az elképzelés az 1820-as évektől vált valóra, amikor is a bor eladásából a korábbi évek átlagos jövedelmének többszörösére tettek szert. Sem a vásárlás, sem a későbbi üzemeltetés irataiból — mint korábban is említettük — nem derül ki a két szőlőbirtok nagysága. A kiadásokról készült számadások viszont minden évben feltüntetik, hogy milyen jellegű szőlőmunkát hány ember végzett, azoknak milyen bért fizettek, s mennyi pénzt fordítottak a szőlőműveléshez szükséges tárgyak és eszközök, szüreti és bortároló alkalmatosságok vásárlására. 1815-ben, amikor a korábbi éveknél jobb, de az 1820-as évekhez viszonyítva gyengébb volt a termés, az erenyői birtokon a szőlő nyitásán (nyitó, metsző, venyigehordó és gödörkészítő) 259 ember, a szőlő megújításán (homlítás, trágyahordás, karózás, kötözés) 272 napszámos, a kapálások során pedig 390 ember dolgozott. Az erdőbényei szőlő nyitásakor 59 embert, a /capáíáskor pedig 134 embert foglalkoztattak. Hasonlóan közvetetten