A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Veres László: A miskolci görög kereskedőtársulat gazdasági tevékenysége a 19. század elején

utal a szőlő nagyságára, hogy az erenyői birtokra 3010 db új karót vásároltak és 73 szekér trágyát használtak fel.

24 1820-ban, amikor a termés jó volt, az alábbi napszámokról készült számadás: 20 napszám gödörásásra, 134 napszám nyitásra. 70 napszám venyigehordásra és metszésre, 162 napszám homlításra, 42 napszám karózásra, 140 napszám első kapálásra, 274 napszám kötözésre, 97 napszám második kapálásra, 125 napszám igazgatásra, 136 napszám harmadik kapálásra, 154 napszám szőlőszüretelésre, 26 napszám puttonyozásra és szőlőtajoosásra.'

2

'' A terméseredményekre áttételesen következtethetünk a hordóvásárlásokból is. 1812—1820 között 184 új hordót, a meglevő régiek kiegészítésére vásároltak. A terméseredményeket nem minden számadás tünteti fel, de a szórványos adatokból hasonlóan vonhatunk le következtetéseket. Az erenyői birtokról 1812-ben 62 hordó, 1817-ben pedig 123 hordó bort szállítottak be a miskolci pincékbe.

2

'

1 A bor eladásából származó jelentősebb bevételekről 1819től szólnak a számadások. Joggal gondolhatunk arra, hogy a bor — bármikor értékesíthető lévén — mindig biztos fedezetet és egyben nagyon jelentős tőkét képviselt. A szántóföldek és rétek árendájánál jelentősebb jövedelem származott a kompánia kezében levő házak árendába bocsátásából. „A templomnak, iskolának és ispotálynak egyaránt jövedelme származott a Piac utcán levő két házból. Az egyiket Diamandi Emánuel bérelte évi 400 forintért. Ebből 100—100 forint a templomot és az ispotályt, 200 forint pedig az iskolát illette. A másik ház árendája évi 676 váltóforint volt, amelyből 295 forint 45 krajcár járt a templomnak, 253 forint 30 krajcár az iskolának, az ispotály része pedig 126 forint 42 krajcár volt. A Piac utcai házak árendája mellett jelentős volt az 1803-ban Kalota sucessortól vásárolt ház, amely évente 850 frt jövedelmet eredményezett. A számadások egy negyedik, bérbeadott házat is feltüntetnek. A házakhoz a 19. század elején 5 puszta házhely kapcsolódott, s ezek 3 hold 20 négyszögöl beltelke is növelte a templom árendából származó évi bevételeinek összegét. A templom gazdasági jellegű bevételeinek negyedik részét a taxa képezte. Az egyház zsellérsorán levő 16 ház lakóira volt kivetve taxa-fizetés, de ennek évi összege jelentéktelennek nevezhető.

27 A templom 1812—1822 közötti gazdasági jellegű bevételi forrásait tekintve megállapítható, hogy legjelentősebb a szőlőből származó jövedelem. A szőlő a számadások szerint mégis deficites ebben az időszakban, hiszen a megközelítőleg 19 500 Rft-os ráfordítás mindössze kb. 16 000 Rft bevételt eredményezett. E sajátos jelenségnek az a magyarázata, hogy a bevétel csak a bor értékesítéséből származhat, s nagyobb mennyiségű bor értékesítésére 1819-ben kerül sor először, majd 1822-től folyamatosan, nagy mennyiségben értékesítenek több éves borokat és aszút. A deficitnek oka az is, hogy 1812—1819 között a szőlő beállítása, termőképessé tétele, elhanyagolt állapotának megszüntetése olyan jelentős ráfordításokat kívánt, amely jó termés esetén sem térülhetett meg rövid idő alatt. 1820—1822 között a kiadások már csökkennek, a bevételek viszont növekednek. Három év alatt 3500 Rft volt a kiadás, ezzel szemben 10 000 Rft a bevétel. A szőlőre vonatkozó összeírások 1822—1828 között hasonló tendencia érvényesülését mutatják.

28 A szántóföldek és rétek különösebb befektetés nélkül is jövedelmezőek. A vizsgált időszakban a növénytermesztésből és rétgazdálkodásból származó bevételek több ezer Rft-ra tehetők.

29 A taxából származó bevételek összegüknél fogva nem tekinthetők pénzügyi forrásnak, an-