A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Veres László: A miskolci görög kereskedőtársulat gazdasági tevékenysége a 19. század elején

hogy a kereskedelmi és egyházi jellegű számadásokat korábban csak görög nyelven vezették. A kamara a számadások vezetését és felterjesztését magyar nyelven kérte, a vonatkozó dokumentumok lefordítására ezért volt szükség. A miskolci görögségre vonatkozó fontosabb számadások így 1809-től folyamatosan, s két nyelvre lefordítva készültek, és ami ennél fontosabb, meg is maradtak. A másik figyelemreméltó jelenség az idézet alapján az, hogy a 19. század második évtizedére már kevés ,,a görög nyelvet jól értő" személyek, ill. kompániatagok száma. Ez kétségtelenül a Miskolcon véglegesen megtelepedett görögség asszimilálódására, beolvadásának előrehaladott állapotára utal. A tabellák kitöltése és a számadások elkészítése során a bizottság saját észrevételeit is rögzítette a jelentésben. Ezt azért tartjuk lényegesnek, mert ,,a minden Capitálisra" vonatkozó feljegyzések megőrződtek, s ezekből az állandó, az alaptőkék eredetére, az ingatlanok megszerzésének idejére és körülményeire is választ kaphatunk. Ezekből egyértelműen kirajzolódik a miskolci görög kompánia 19. század eleji vagyoni állapota, ingó és ingatlan javainak összessége. 1818-ban elkészültek a számadások, amelyeket a bizottság a vármegyén keresztül a helytartótanácshoz továbbított. A válasz csupán négy év múlva, 1822-ben érkezett vissza a vármegyéhez, s megfogalmazza a reform eredményét, s egyben a további rendelkezéseket is. ,,A mi pedig a Templom, Oskola, és Ispitály jövedelmei s kiadásai iránt Curátorok által 1809 Esztendőtül olta 1817

ik Esztendőig Készített Számadásokat, és az Erdőbényei, 's Diós Győri Erenyő Szőllőkre tett költségeket illeti, az említett Capitálisok mellyek az előtt vegyesen manipuláltattak, már most a magok cathag or iájára felosztva külön adminisztráltattnak.

,,vi 1809-től külön vált tehát a templom, az iskola, a kórház és a birtokok számadása. A helytartótanács leirata ezek gazdasági ügykezeléséről külön-külön is rendelkezik. A templommal kapcsolatban megállapítja, hogy bevételeit — akármilyen eredetűek is azok — az 1799. évi Királyi Descriptum 7. pontja szerint a földesúr vagy a vármegye kinevezett tisztje jelenlétében kell összeszámolni, minden esztendőben arról számadást kell készíteni, amelynek megvizsgálása, revideálása és jóváhagyása a kijelölt irányítótestület (Divicesanum Consistorium) hatáskörébe tartozik. Ezeket a számadásokat a ,.Rendek elejében terjeszteni nem kelletik". A rendek, azaz a vármegye felügyelete az iskolára sem vonatkozik, mert az iskolák a ,,jurisdictiok politikai felügyelete alá nem tartoznak". Ezzel szemben az ispotály tőkeforgalmát, mert az ,,a világi Fundatiok Cathegoriájába tartozván" évenként szükséges adminisztrálni, s annak ellenőrzése, a számadások megvizsgálása a ,,jurisdictiok kötelességében áll", összességében tehát „tsupán a meglevő kegyes Legatumokról és egyéb ajánlásokról készíttsék el Esztendőnként Documentait számadásaikat, s azok közül az Oskolát illetőket a Proto Presbiíereknek, a Templomot illetőeket a Püspöki Consistoriumnak, az Ispotályt illető számadásokat az itteni Jurisdictionak, adják át megvizsgálás végett."

13 Tekintettel arra, hogy az intézmények ellenőrzése továbbiakban a görög proto presbiterei és püspökei hatáskörébe tartozik, a számadásokat nem szükséges felküldeni a helytartótanácshoz, de „köz meg egyezéssel Inspector fog választatni és a számadások vitelére is bizonyos számú éltesebb idejű és példás jó Erköltsű Személlyek ki fognak rendeltetni."

14 1822. április 23-án a miskolci görögség e téma megtárgyalására újból közgyűlést hívott össze. A kamara leiratát és utasítását két nyelven felolvasták és