A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Sopoliga, Miroslav: Narodna architektura ukrajinciv schidnoj Slovaccini (Gunda Béla)

gyei kultúrelemek. A szarkofág-alakú ácsolt ládák (súsek, susik, skrina, stok) Szlovákia egész területén ismertek, oldaluk zsindelytechnikával készül. Változatos az ornamentikájuk. Díszített gabonás szuszékok azonban csak a 19. században tűnnek fel. Gyakran kettéosztottak. A hasonló ruhásládákat fiókokra nem tagolják. Az ácsolt ládák már a középkorban használatosak voltak Szlovákiában. A szuszékkészítő központokból a magyar falvakba is elhordták a készítményeket. Itt említem meg, hogy az erdélyi Rézhegységben lakó szlovákok tömegesen szállítottak bükkfa ládákat, hombárokat a környező vásárokra. Az általuk készített hosszú, lapos tetejű ládákat vásárlóik tót íádának nevezték (Kós K., Szilágysági magyar népművészet. Bukarest, 1934. 39. 1.). Mruskovic St. a szlovákiai ácsolt láda közelebbi eredetével kapcsolatban nem foglal állást. Nagyon józanul látja széles körű európai elterjedését, s a római—bizánci kultúrával való kapcsolatát. Természetesen Szlovákiában különböző helyi formák alakultak ki, amelyek főleg a díszítésükkel és tetőformájukkal térnek el egymástól. Mruskovic St. fenti mérsékelt álláspontját azért is hangsúlyozom, mert az ácsolt ládák kárpáti elterjedését különbözőképpen magyarázzák. A lengyel Dobrowolski T. szerint a lengyelekhez román vándorpásztorok közvetítettek a XIII—XVI. században (Zaranie Sla.skie, 1931. 2. f. 101. 1.). Capesius R. — anélkül, hogy körültekintően foglalkozna Csilléry K. véleményével — azt írja, de nem bizonyítja, hogy az ácsolt láda Romániában már a thrákok idejében ismert lehetett, a vesszőkasokkal együtt román földön fejlődött ki (Capesius R., Mobilierul täränesc românesc, 1974. 68. skk. 1., 137.). Ezek a kitérő megjegyzéseink is igazolják, hogy mennyire sokrétű kérdéseket vet fel Mruskovic St. könyve, amelyet muzeológiai szempontból is mintaszerű kiadványnak tartok. A kitűnő képanyag, a múzeumi objektumok sokoldalú leírása, a szerző irodalmi tájékozottsága és problémalátása a könyvnek az európai néprajzi irodalomban is előkelő helyet biztosít. Gunda Béla SOPOLIGA MIROSLAV: NARODNA ARCHITEKTÚRA UKRAJINCIV SCHIDNOJ SLOVACCINI (Ukrán népi építészet Kelet-Szlovákiában.) Ukrán Kultúra Múzeuma kiadása. Svidník, 1976. 132. 1., 123 fénykép. A kétnyelvű (ukrán és szlovák) munka a kelet-szlovákiai ukrán népi építészetet mutatja be. A magyar etnográfusok számára is sok tanulsággal járó könyv néhány fontosabb megállapítását a szlovák nyelvű szöveg nyomán a következőkben foglalhatom össze: A szocializmus építésének időszakában gyors átalakuláson megy át a népi építészet is, noha már századunk elején a vagyonosabb rétegeknél és az Amerikát járt parasztoknál a hagyományos faépítkezés helyére a kő- és sárépítkezés lépett. A településeket a topográfiai viszonyok befolyásolják. Jellemzőek a hosszú völgyi falvak, amelyeknél a házsor a patak két oldalán sorakozik. A házsorokat a patakon át kezdetleges hidak (lavka) kötik össze. Rendszerint a pata-