A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Sopoliga, Miroslav: Narodna architektura ukrajinciv schidnoj Slovaccini (Gunda Béla)

kot követi az út is. A Szepesség északi részén egy vagy két rokoncsalád csoportosan települ le, s a házcsoportok egymástól közelebb, vagy távolabb állanak. A házak elhelyezkedését szintén a topográfiai viszonyok határozzák meg. Általában végükkel néznek az utcára. Az építkezők tekintettel vannak arra, hogy a házak eleje ne legyen kitéve a hideg északi szeleknek. A lakóház és a gazdasági épületek a keleti részeken közös tető alatt vannak. A széles völgyekben az istálló, csűr a lakóházzal szemben párhuzamosan is épülhet. Ahol elég fa áll a parasztok rendelkezésére, az a törekvés figyelhető meg, hogy a lakóháztól a gazdasági épületet külön építsék (Szepesség). De ugyanitt (Osturha, Littmanova vidékén) az egészen szűk udvart négy oldalról veszik körül az épületek. Ezek emlékeztetnek a hucul hrazdava, s lényegében a mi őrségi kerített udvaraink megfelelői. A fő építőanyag a fa, amelynek a megmunkálásához kitűnően értenek. Gyakran 2—3 szomszédot hívnak segítségül az építkezéshez. Korábban Lengyelországban (Halics) is vásároltak faházakat, amelyeket szétbontva hoztak át a határon és újból felépítették. Ilyen házak Bártfa környékén ma is állanak. Szinna. Mezőlaborc vidékén lomblevelű fákat használnak az építkezéshez (főleg bükkfát). Bártfa környékén a tűlevelű fák nyújtják a fő építőanyagot. Szvidník vidéke ilyen tekintetben átmeneti terület. A faházak télen melegek, nyáron hűvösek. A falgerendákat a sarkokon különböző formájú és elnevezésű kötésekkel erősítik egymáshoz. A gerendák közé mohát raknak, s végüket gyakran agyaggal, mésszel befestik. A gerendafal betapasztása és bemeszelése inkább a keleti részeken figyelhető meg. A szepesi ukránoknál nem általános. Csűrkapu, kerítés, kémény készítésénél sövény fonadékot is alkalmaznak. A tetőzet szarufás. A fedéshez zsupkötegeket (kyëka), vagy zsindelyt (syngla, gonta) használnak. Jellemzője a lakóépületeknek a mestergerenda (mesternieja, mesterna, mestegerenda, mestehreda stb.). Még előfordulnak kétosztató házak, amelyeknél a szoba elé szűk pitvar (syni) épül. A házak többnyire háromosztatúak. A hátsóház, vagy kamara után az istálló, a csűr következik. Főleg északon a ház mögé annak egész hosszában keskeny pélevnyket (peleven, pletar, zahata stb.) építenek, amely polyva, gazdasági szerszámok tárolására szolgál, de védi is a házat a hideg ellen. Ólubló vidékén a tető alá két házat is építenek olyan módon, hogy hátsó falukkal érintkeznek egymással. A kamarát a szobából is leválaszthatják. Az ilyen kamarák igen keskenyek. Osturha vidékén a syni és a kamara között van a szoba. Az ilyen asszimelrikus elhelyezés a szomszédos lengyel vidékeken is ismert. A szobában gyakran 10—12-en is meghúzódnak. A szoba legnagyobb részét a kemence foglalja el, amely belül fűtős és kürtő vezeti ki a füstöt a padlásra, vagy a synibe. Előfordul még a kürtő nélküli, asztal formájú kemence is, amelynek a füstje szabadon áramlik szét a szobában. Az ilyen szobákat nevezik dymnankanak. A kemencében főznek, sütnek, gyümölcsöt, gombát szárítanak, s tetejét alvóhelyül használják. Napjainkban a kemencéknek több változata van. A Szepességben pitvarból fűthető kemencék is vannak, amelyek állóhasáb alakúak és körül vannak padolva. A szerző a berendezést három csoportba osztva ismerteti: 1. vannak pihenésre szolgálóak (ágy, bölcső, szék, asztal, lóca), 2. őrzésre, tárolásra szolgálóak (szekrények, kanalasok, polcok stb.), 3. dekoratív jellegű tárgyak (festett tányérok, ikonok). A lakószoba elrendezése diagonális. Az ágyak igen szélesek, mert a család több tagjának szolgálnak fekhelyül. A pitvarban, a szobában a különböző rudakat szárításra használják (fa, ruha). Sopoliga M. megismertet az istállókkal, csű-