A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zborník Slovenského národného múzea — Etnográfia 16 (Dobrossy István)

tatja be. A jeles napok, a gazdálkodással kapcsolatos szokások mellett a családdal és a népi táplálkozással kapcsolatos, összefüggő szokásokat sorolja fel. A kötet második, muzeológiai részében, a tanulmányok sorrendjében Aviëanskaja A. S., a Leningrádi Néprajzi Múzeumról ad ismertetést. A múzeum 1895-ben, az akkori Orosz Központi Múzeum részlegeként alakult, s 1934-től, mint önálló Állami Néprajzi Múzeum tevékenykedik, szervezi a környező területek hagyományos népi kultúrájának gyűjtését, az életmód átalakulásának vizsgálatát. A munka jellegét és nagyságát mutatja, hogy a Néprajzi Múzeumban 2ÜÜ 000 tárgyat őriznek, s a tárgyi gyűjteményt 100 000 fotódokumentáció egészíti ki. A népi építészet és életmód bemutatását szolgálja az Ukrán Szocialista Köztársaságban, a kijevi Szabadtéri Múzeum. Az 1969-ben megnyitott, s Ukrajna 6 történelmi-néprajzi vidékét bemutató skanzen teljes felépülése után mintegy 400 objektummal és több, mint 50 000 tárggyal kívánja reprezentálni az ukrajnai táj kultúráját. E múzeumról és fejlődéséről Smelev V. G. ad ismertetést a kötetben. Hasonlóan szabadtéri múzeumot mutat be Gasparíková V. is. A Tbilisziben készülő, Grúzia népi kultúráját és annak fejlődését bemutató szabadtéri múzeum mintegy 50 hektáros területet foglal el. Az 1968-ban elkezdett munka 10 tájegységben kívánja bemutatni Grúziát. Kiemelkedő a települések szerkezetének bemutatását célul tűző vállalkozás. Ennek a koncepciónak megfelelően kapnak helyet Grúzia keleti területének szórt települései, valamint Nyugat-Grúzia jellemző zárt, erődítményszerű építményei, ill. ezek reprezentánsai. Plovdiv Néprajzi Múzeumáról Kolewa E. D. nyújt áttekintést. A múzeum reprezentatív kiállítása mellett Dél-Bulgária néprajzi kutatásának tudományos és módszertani központja is egyben. Plovdivhoz hasonló jelentőségű tudományos és módszertani központ Zágrábban, a Néprajzi Múzeum, amely elsődlegesen a szerbiai kutatásokat szervezi és irányítja. Míg a zágrábi múzeumot Markovicova Z. ismerteti, addig az újvidéki Wojwodina Múzeumot Malucková M. mutatja be. Az újvidéki múzeum nemcsak körzetének néprajzi feladatait látja el, hanem a vidék régészeti és történeti kutatásainak is központja egyben. Hasonló feladatokat old meg az 1919-ben alapított Zágrábi Néprajzi Múzeum is, amelyet Radus-Ribaricova J. ismertet. Romániai tanulmányút eredménye a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeumot bemutató tanulmány, amelyet Tosa I. és Osianu R. készített. A múzeum 1922-ben szerveződött, s itt már 1929-ben elkezdődött a múzeum mellett működő skanzen építése, de az objektumok a háborúban megsemmisültek. A múzeumok bemutatásának sorát Bozielichova M. (a Bytomi Felsősziléziai Múzeum néprajzi osztályáról), Kowalewski J. (az Opolevidék falumúzeuma Bierkowicében) és Kalesny F. (a Pozsonyi Városi Múzeum és néprajzi gyűjteménye) c. tanulmányai zárják. Figyelemreméltó Kalesny F. tanulmánya, aki az 1868-as alapítású pozsonyi múzeummal kapcsolatban közli többek között Rómer Flóris, Stefan Rakovszky és Mottkó Ferenc gyűjteményét, amelyeket tulajdonosaik a múzeumnak adományoztak, s ezek jelenleg is a pozsonyi múzeum törzsanyagának szerves részét alkotják. A múzeum külön néprajzi részleggel csak 1965-től rendelkezik. Külön is figyelemre méltó a szőlőművelést bemutató kiállítás, amely nemcsak Csehszlovákiában, hanem középeurópai mércével ítélve is kiemelkedő jelentőségű. A jól szerkesztett, tartalmas és színvonalas tanulmánykötetet kiállítási tájékoztatók, beszámolók, recenziók zárják. Dobrossy István