A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zborník Slovenského národného múzea — Etnográfia 15 (M. Markus)

neves múzeumbarátról emlékeznek meg. Az egyik dr. Ján Petrikovich, aki a Szlovák Nemzeti Múzeum megalapítóinak és aktív muzeológusainak sorába tartozik. A múlt században hosszú éveken át kezelte a mártoni múzeum numizmatikai gyűjteményeit. A másik múzeumbarát a nemrégiben elhunyt M. Benka festőművész, aki házát, műtermét, összes birtokában maradt alkotásait — azzal a feltétellel, hogy azokból külön múzeumi gyűjteményt szerveznek — a mártoni Szlovák Nemzeti Múzeum gondjaira bízta. A második rovatban — mint már jeleztük is — öt különböző témájú néprajzi tanulmányt olvashatunk. M. Markus a Felső-Garam menti források, kutak leírásával a 'víz'-nek a nép életében betöltött jelentőségére hívja fel a figyelmet. A vízhez, a forrásokhoz számtalan hiedelem, varázslat fűződik. De nemcsak kultikus vonásai vannak a víznek — az ember ősidők óta kihasználta a víz energiáját kallók, malmok, mángorlók, fűrésztelepek hajtására. A vízi energia középkori felhasználási módjait éppen itt a Felső-Garam mentén ismerhetjük meg. A második tanulmány szerzője I. Pisutová, aki H. Landsjeldnek — az ismert morva-szlovák keramikusnak régebbi mintásfüzetét ismerteti. — A néprajzi tanulmányok legterjedelmesebbikét J. Trejbal írta meg. A tanulmány folytatásban jelenik meg, mert első részét már a szerző az előző kötetben publikálta. A tanulmány a szlovák gyümölcsszárítás, -aszalás hagyományait, technikáját, aszalókemencéit és az aszalással kapcsolatos tájszavakat írja le. Anyagát nemcsak ismerteti, de össze is hasonlítja a szomszéd népek anyagával. A tanulmánynak tehát igen számottevő interetnikus tartalma miatt a magyar kutatók is hasznát vehetik. Az aszalt gyümölcs a középkorban, a törökvilág idején fontos élelmiszer volt, nagy éhínségek idején nemcsak kenyérpótló, de számos vitamint tartalmazó életfenntartó nyersanyag volt. Jelentőségét megőrizte a karácsonyesti étrendben is. Valamennyi közép-európai népnek az asztalán ott szerepelt a szárított alma, körte vagy szilva. Egy tanulmány a Trencsén megyei Terchová községnek népi bútorait írja le. Szerzője E. Munková gondosan rendszerbe foglalja az ülő-, fekvő- és tárolóbútorokat. — A néprajzi tanulmányok sorát M. Kanová zárja le, — aki a Túróc megyei Szklabon község, egykor olajkáros, később sáfrányos foglalkozást folytató lakosságának a viseletéről tájékoztat bennünket. Az évkönyv második fele —• mint már jeleztük is, egy kétnapos népi építkezésről szóló országos tanácskozás előadásanyagát és a hozzáfűződő vitaanyagot tartalmazza. A szeminárium során a szlovák népi építkezés jelen kutatói 11 előadás keretében vitatták meg a legfontosabb teendőket, cserélték ki eddigi gyűjtőmunkájuk során szerzett tapasztalataikat. Az előadások számbavették az eddig elért eredményeket, a központi szabadtéri múzeum terveit, kisebb tájmúzeumok szabadtéri kezdeményezéseit. Ebben a vitában részt vettek a morvaországi munkatársak is — akikkel a szlovák népi építkezés kutatói már évtizedek óta szorosan együttműködtek. Az előadók sorában részt vettek: J. Mjartan, S. Mruskotric, 3. Nóvák, S. Dubravec, I. Puskár, 3. Stika, 3. Langer, 3. Stromsik, I. Kristek, 3. Turzo, V. Paserin stb. A kétnapos szeminárium záróközleménye magában foglalja a további feladatokat. M. Markus